Az európai kolibri..

Szenderek  (Sphingidae)

Ki ne találkozott volna már kertjében vagy esetleg egy réten e csodálatos lepkefélével, mert bizony e bájos négy szárnyú nem más mint a szender, a lepkék rendjének igen változatos faja. Sokan vélték első pillantásra kolibrinek, mivel kinézete és táplálkozás közbeni egyhelyben repülése megtévesztésig hasonlít az apró madárra. Ezért is nevezik sokan az európai kolibrinek. Még a táplálék megszerzésének módja is igen hasonló, az úgynevezett pödörnyelvével szívja fel a nektárt, miközben hihetetlen ügyességgel egy helyben repül. Talán leggyakoribb képviselőjük a Kacsafarkú szender, róla sikerült néhány képet készítenem, ahogy a virágok között, hol sebesen cikázott, hol szinte mozdulatlanul táplálkozott.

Ezüst sirály avagy...

Sárgalábú sirály   (Larus cachinnans)

A címben szereplő név kicsit megtévesztő, ahogy engem is hosszú éveken keresztül megtévesztett e csodálatos (hazánkban) ritka madár. Mindig Ezüst sirályként emlegettük, de egy apró különbség önálló fajjá avanzsálta.  A valóságban is eleinte az Ezüst sirály egy alfajának tartották, mire megkapta ma is használt nevét. Mint elterjedésében, mint életmódjában eltér közeli rokonától. Míg az Ezüst sirály Európa északnyugati részén fészkel és hazánkba telenként csak nagyon ritkán jut el, addig a Sárgalábú sirály kis számban ugyan, de nagy tavaink Balaton, Fertő állandó fészkelője.  Fészkelő párok száma 6-8 párra tehető. Így nem csoda, hogy igazi ritkaságra leltem fényképezőm lencséjével. Évente csak egy fészekaljat rak, melyben egy hónapi költés után még 5-6 hétig maradnak a fiókák. Madarunk igazi mindenevő! Elfogyaszt minden ehetőt, halat, bogarat, csigát, magvakat, de még a dögöt sem veti meg. Nevüket az élénksárga lábukról kapták és ez a jegy ami megkülönbözteti az Ezüst sirálytól. Méretük impozáns, testhosszuk elérheti a 65 cm-t, szárnyfesztávuk pedig a 1,5 métert.

Az utolsó képen jól látható amint egy méretes döglött halat dézsmál.

Multikultúrális párkapcsolat

Minden Fakopáncs, ami annak látszik!

Az elmúlt hétvégén egy újabb családi hétvégét töltöttünk Papiéknál Kosdon. ..és ha Kosd, akkor madarak!! Szinte minden alkalommal tartogat valami meglepetést Mami vadregényes kertje. E hétvégén egy fakopáncs pár adott hihetetlen és bámulatos perceket nekem. A lányokkal gyümölcsöt keresgéltünk a ribizli és málnabokrokon, amikor figyelmes lettem egy fakopáncs hangjára. Néhány pillanat múlva már meg is leltem a diófa egy magasabban fekvő ágán egy balkáni fakopáncsot, mégpedig egy piros fejtetős hímet. Majd sikerült figyelemmel kísérnem kedvencünk elkövetkező perceit. Az első meglepetés akkor ért, amikor fakopáncsunk a földre röppent és keresgélni kezdett. Ilyet én még csak a zöld küllőnél figyeltem meg, de az természetes jelenség. Néha meg-megriadt és arrébb röppent és néha a közeli fa ágára repült. A második meglepetés akkor ért, amikor egy tojót is megpillantottam a fűben a főhősünk közelében és ahogy együtt tovaszálltak, biztosra vettem, hogy egy kedves párral töltöttem néhány emlékezetes percet. Az igazi meglepetés a fotók megtekintése után ért, amikor is szembesültem a ténnyel, hogy a tojó egy nagy fakopáncs volt. Több helyen is olvastam, hogy e két faj között oly kicsiny a különbség, hogy szinte egy fajról is beszélhetnénk.