Egy magányos Fenyőrigó

Munkahelyem kertjének az elmúlt hetek állandó vendége volt egy 10-12 egyedből álló fenyőrigó csapat. A rigók szinte mindig együtt reppentek fáról fára, bokorról bokorra. Hol tova repültek, hol a fa tetején üldögéltek. De volt egy kedves fenyőrigó aki órákat tudott magányosan az ablakunktól nem is oly messzi szivarfán pihenni. Tollruháját felborzolva üldögélt egy helyben szinte mozdulatlanul, helyét néha néha a hangok irányába mozgatva. Szerencsémre tegnap délután az egyik madárbirs bokrot vette célba, begyének megtöltéséhez. Gyorsan készítettem is néhány képet a kis kedvencről.

Küllő nyomok a hóban és fyenyőrigó a bokorban

Zöld küllő (Picus viridis)

Fenyőrigó  (Turdus pilaris)

A hó még közelebb hozta a madarakat a kíváncsi emberek ablakaihoz. Az éhség madárkáinknak még több bátorságot ad, csökkenti a félszt. Ma sok-sok csodálatos pillanatot adott nekem két kedves madár, jobban mondva egy madár és egy kisebb madárcsapat.

Még talán 10 óra sem volt, amikor egy, az ablak elött álló  borbolyabokorban egy fenyőrigó eszegetett. Ahogy falatozását csodáltam, szemem sarkából egy termetes madárra lettem figyelmes, ahogy kissé távolabb a hóban landol. Nem volt ő más, mint a szomszédban fészkelő és időről időre vendégségbe járó zöld küllő tojó.

Már látom az alagút végét

"Hó" de nehéz munka!

Már kész árok rendszert sikerült..

Valahol azt olvastam, hogy a fő fogásának számító hangyákat a harminc centiméteres havon keresztül is megérzi és nagy vehemenciával fel is kutatja őket. Hát aminek szemtanúja lehettem, az éppen ez az eset volt. Habár a hó vastagsága nem haladta meg a tíz centimétert,  küllő barátunk hihetetlen ügyességgel ásta le magát a hangyabolyig. A falatozás befejeztét a közeli fára történő felröppenés után, egy gondos csőr tisztogatás követte.

Ha már harkály vagyok..

A nap folyamán mind ő, mind a fenyőrigó csapat többször visszatért, hogy a hideg okozta többlet energiaigényüket kielégítsék.

Borbolya a kedvencünk!!

Látlak ott az ablak mögött!!

..érdekes, hogy a madárbirshez még szinte hozzá sem nyúltak, ez a közönséges borbolya a kedvencük.

Holdfényes reggel után, napfényes rigó fütty

Reggel csodálatos teliholdas égbolt fogadott, ahogy kiléptem házunk ajtaján.

A hármashatárhegy mögött lassan lemenő hold.

Ebédidőre egy csapat fenyőrigó tetőzte be az amúgy eléggé feszes tempójú napomat.

   Aktuális ügyeimbe merülve dolgozgattam amikor egy, majd kettő, az ablak előtt elsuhanó árnyra lettem figyelmes, szinte bizonyosra vettem, hogy a napok óta a munkahelyem kertjében portyázó fenyőrigócsapat néhány képviselőjét láttam elrepülni. Kollégáim, már meg sem lepődtek a következő másodpercek történésein. Fényképezőgép elő és míg fel nem riadnak, készíteni néhány használható fényképet. A fenyőrigókhoz régóta próbálok közel kerülni, de ez ezidáig ily közelségben nem sikerült. Kellemessé tették az amúgy szürke és rohanó hétköznapokat, végre tiszta szép napfényes idő köszöntött ránk.

Gyerekek, ez aztán a laktató borbolya!

Hamm, ez igazán vitamindús falat!

..és hogy még teljesebb legyen a boldogságom, egy csodálatos kis hím rozsdafarkú tévedt az ablakunk előtti cserjésbe.

Nekem nem vega kajára fáj a csőröm!!