Földön, ágon, s levegőben

A hétvége folyamán madár kedvenceink számos módját találták meg annak, hogy is hívhatják fel magukra figyelmemet és mily módon szórakoztassanak minket. Szinte minden percben akadt valami figyelemre méltó esemény, már már kórós szenvedélynek tűnhetett, ahogy figyeltem őket.

 Reggel a lovastanyán, délután a szomszédos kert gyümölcsösében.

Egy csodálatos vörös vércsével kezdődőtt, ahogy egy mező felett szitálva figyelte leendő zsákmányának felbukkanását. Nem messze tőlük egy bíbic száguldott végig a rét felett.

A következő pillanatban már egy kedves vadkacsapárt sikerült felzavarnom egy tenyérnyi kis ideiglenes tavacskából.

A mezőn sétálva, egy megtermett cserje sűrű ágai között, egy pamacsra lettem figyelmes, aki  kitartóan hangoztatta hangos strófáit. Közeledve kezdett feltűnni erős felépítése és erős csőre illetve egyszerű tollruhája. Szinte biztosra vettem, nem lehet más, mint egy sordély, a sármányok legnagyobbika.

 A lovastanyán találkoztam még néhány pacsirtával, rozsdafarkúval és néhány, a távolban tovaszaladó őzikével, ja és sok-sok barázdabillegetővel. No meg egy párbajozó egerészölyvvel, akivel egy dolmányos varjú próbált szembeszállni.

A nap második felében egy kerti gyerekzsúron töltöttünk néhány kellemes órát, ahol számos újabb madárral volt szerencsém találkozni.

Egy szarkapár lármázott a kert végében, néhány kenderike nótázott a közeli diófa tetején, no meg a zöldikék, tengelicek is meg-megjelentek.

A délután végére egy csapat seregély jelent meg a fejünk felett és mutatta be nekünk a családi életét.

Ami az ünnepi rohanásban kimaradt

Az elmúlt szombaton az etetőket ostromló cinegéket figyeltem és fotóztam, amikor megpillantottam a szomszéd ház tetején,néhány méterre az etetők mögött két csodálatos búbos pacsirtát. Mivel még felénk nem sikerült megfigyelni igazán izgalomba jöttem, de sajnos a nagy távolság miatt a fotók nem lettek a legtisztábbak.

A kékcinegék a megszokott formájukat hozták.

A mezei verebek mint egy moho aves úgy ettek.

...és 2011-es év madarai sem maradhattak ki.

Lovak, madarak, őzek, no meg a Zagyva!

A hétvégén ismét lovagolni vittem a lányokat Boldogra, a Zagyva partjára. Most is, mint általában, a természet és legfőképp a madárvilág megfigyelésével töltöttem e kellemes perceket. Nem volt több, mint bő egy óra a várakozás, de annál mozgalmasabb. Szinte alig tettem néhány lépést, máris számos madár csapat vett körül. A villanyvezetéken hatalmas seregély csapat üldögélt, a közeli kifutón pacsirták falatoztak. Alig értem ki a farm szélére, amikor a nádas felől mozgásra lettem figyelmes és hatalmas meglepetésemre egy egész őz csapat rohant a biztonságosnak vélt sűrű növényzet felé. Az egyik gazdasági épület tetején pedig egy kedves rozsdafarkú folytatta reggeli tollászkodását. Ahogy a nádas felé közeledtem, egy gyönyörűséges Nagy kócsagra lettem figyelmes, amint a Lovasfarm felé közeledik és a lovaktól néhány méterre a mező szélén landol. Óvatosan közelebb lopóztam és sikerült néhány elfogadható képet készíteni a nap egyik nem várt meglepetéséről. A mező felett köröző egerészölyv már csak hab volt a tortán. 

...És a távolból egy fa tetejéről egy gébics figyelte mit is csinál a kezében azzal az izével az a kétlábú.

Ha lovasfarm akkor Búbos pacsirta

Zsófi lányom és Panna barátnője hétvégi lovaglással jutalmazzák a hétköznapok kemény munkáját(tanulását). Amíg ők a lovastréningen ügetnek, addig én a boldogi lovasfarm és környékének madárvilágát szoktam meglesni. A környék lápos-erdős vidékekkel tarkított puszta világa számos madárfajnak ad otthont. Gyurgyalagok, ölyvek, sólymok, gólyák és még oldalakon keresztül sorolhatnám a fellelhető madarak nevét. Tegnap az istálló környékén szép számban táplálékot kereső búbos pacsirtákat vettem górcső alá. A verebeknél testesebb kis búbos kedvencek szorgos munkával kutattak a kavicsok között, majd a kifutó gyepén. Ilyen népes számban és közelségben még sosem sikerült megfigyelnem a lovasfarm kedvenc kis madarát.

Merre is keresgéljek?

...ki ez a sok ismeretlen? Kicsit ijedős vagyok!

Na végre találtam valamit!

Innen a kövek tetejéről jobban belátom a környéket.

...várj meg kislány, mondom a..






Gyere nézzük meg a lovasokat!

Íme a boldog lovas!

Ildi büszkeségei!

Ildi, családunk kedves barátja totális fertőzöttséget kapott madár szeretetből. Minden egyes repülő, fán csücsülő, a kerítésen szemlélgető madár lázba hozza. Nem is értem miért!? Amint teheti, fényképezőgépet ragad és kedvesebbnél, kedvesebb fotókat készít, majd az ismeretlen jövevények meghatározásán munkálkodik. Irigylésre méltó vendégsereg keresi fel nap mint nap kertjüket, melyben a falu határában húzódó repcemező is segíti.