Fakuszok az Ökörszemek kiséretében.

A hétvége bővelkedett madárkákban, mint itthon, mint kirándulásaink alkalmával. A tegnapi bejegyzés folytatásaként a fakuszokkal történt találkozásomat veszem górcső alá.
Ahogy tegnap délelőtt a tóparton megpillantottam az ökörszemek csodálatos cikázását, fáról-fára, bokorról-bokorra, nem is gondoltam, hogy más kedves meglepetést is tartogat még ez a kis csapat.

De szerencsére tartogatott, 2 fakusz csatlakozott az őszapók csapatához és míg az őszapók a vékony gallyakat kutatták át addig a fakuszok a fék törzsét és vastag ágait járták végig szorgosan. Néhány hónapja, volt már szerencsém hozzájuk, de most még közelebb engedtek magukhoz ezek a csöppnyi kis madárkák.

Felborzolva!

Lapulva.

Fejjel lefelé néha könnyebb?!

Majd a hátsóját mutatván.

Találkozás néhány kedves fakusszal

Hosszúkarmú fakusz (Certhia familiaris) és a rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla)

Fantasztikus meglepetést tartogatott számomra a vasárnap délutáni kirándulásunk, a tóalmási kastély arborétumában. E kellemes park sétányaival, növényeivel, tavacskáival és nem utolsó sorban állatvilágával csalogatja a látogatóit. Míg a lányok kerékpároztak és az avarba ugrándoztak, addig nekem a madarak megfigyelésére is jutott idő.

 A két fakusz faj igen hasonló, megkülönböztetésükben leginkább a hangjuk, és közelebbről megvizsgálva a karmuk különbözteti meg őket. Mivel nekem az első találkozásom volt e pirinyó (12cm) kis madárkákkal , az élőhelyük segített közelebb vinni a faj meghatározásához. A rövidkarmú fakusz él az alacsonyabban fekvő lombos erdőkben, így rá esett a választásom. Csodálatos volt  hosszú percekig megfigyelnem kutató tevékenységüket, ahogy spirálisan kúsztak felfelé a fákon. Némely madár tudomást sem vett rólam és kb. 8-10 méter távolságból figyelhettem. Mások mosolyt csaltak az arcomra, kedves bujkálásukkal, ki-ki kandikálásukkal a fa törzsének másik feléről.