|
Régi ismerősöm, egy tojó |
A mögöttünk álló héten két harkály kísérte végig a mindennapok álmosabb perceit. Egyikük a már jól ismert
zöld küllő (Picus viridis) volt és vége egy pompás hímet is lencsevégre tudtam venni, harkály társa pedig egy csodálatos
közepes fakopáncs (Dendrocopos medius) volt, amely egy új egyed az általam megfigyelt madarak között.
|
Látod a piros bajszomat, én egy hím vagyok! |
A hétközi napok megszokott vendége már hosszú hónapok óta egy zöld küllő tojó, de hím példányhoz még nem volt szerencsém, egészen szombat délutánig, amikor is a tóalmási kastélyban az egyik úgy 150 éves fa tetején meg nem pillantottam egy zöld küllő formájú mozgó árnyra lettem figyelmes. Csak miután lefotóztam bizonyosodtam meg barátunk kilétéről, nem volt ő más mint egy piros-bajuszos hím.
Sétánk közben találkoztunk még egy szorgalmasan dolgozó-kutató fakusszal, kire Zsófi lányom lett figyelmes.
|
Sorry, hogy bemozdultam! |
Már sok új meglepetésre nem is számítottam, amikor is haza felé vettük volna az irányt, de nem így történt, egyszer csak 3 hatalmasnak tűnő madár jelent meg a fejünk felet. Nem volt könnyű őket a sűrű ágak között sem megfigyelni, sem lefényképezni, de szerencsénkre sikerült, nem voltak ők mások mint
két udvarló zöld küllő hím és egy kedves tojó akinek nagy bizonnyal nagyon tettszett ez a kis szerepjáték.
|
Hé kedves, a tavasz neked is oly édes!? |
|
Ki van odalent? |
..és még nem volt vége, ahogy ők tovaszálltak, megérkezett egy új számomra újdonságnak számító madár egy közepes fakopáncs. Ahogy megpillantottam piros fejtetőjét és tudván, hogy már a nyár és az ősz is messze mögöttünk van, (mivel ilyenkor a nagy és balkáni fakopáncsok fiatal példányai is hasonló sapkát hordanak) biztos voltam benne, nem lehet ő más mint egy közepes fakopáncs. Hosszú percekig sikerült figyelnek ahogy ágról-ágra szállva kutat az ágak repedéseiben.
|
Ott abban a repedésben biztos.. |
|
..oda is röppenek. |