Fészkek a házkörül II. Tengelic

Tengelic

Gondolom sokan megfigyeltétek a tengelicek térnyerését lakóhelyünk környezetében, már sok helyütt a legnagyobb egyedszámú populációjú madár lett. Csapatostul szálnak fáró-fára, kertről-kertre. A költés kezdetére az idősebb madarak különválnak és párt választanak maguknak. A hímek egy-egy magasabban lévő ágon adják elő össze nem téveszthető strófáikat.

A tojó a puha pihékkel kibélelt remekműnek beillő fészkét általában egy fa koronájának kiálló ágára építi. Az általában 5 apró piros foltos tojáson kotló tojót a hím begyéből eteti a költés majd 2 hétig tartó időszakában. A következő két hétben a szülők együtt etetik fiókáikat, rendszerint rovarokkal, amit az idő előrehaladtával kiegészítenek magokkal. A kirepülés után mindössze 8 napig maradnak még a fiókák szüleikkel, majd a többi fiatallal összeverődve nagy csapatokat alkotva járják a vidéket. A fiatal egyedek ez első vedlésig nem hasonlítanak szüleikre, piros fejdíszük és mellkasukon található rozsdás foltjaik még nincsenek, de szárnyukon a feltűnő sárga csík már jól látható. Majd tél beköszöntével megkapják színpompás tollaikat, mely kertünk talán legszebb madarává teszi a tengelicet.

Fészkek a házkörül I.

Házi rozsdafarkú

Nemrégiben már írtam pár kedves sort e madárkáról, de most talán még aktuálisabb, itt egy újabb fészekalj.

Szinte karnyújtásnyira tőlünk fészkel egyik legkedvesebb madaram, a házi rozsdafarkú. Nálunk a tető gerendáit részesíti előnyben, ide fészkel évről-évre. Szerencsémre, egy jóbarátunk (néhány házra tőlünk) borospince lejáratának homokfalába is fészkelt egy kedves kis pár. Körülbelül két héten áll figyelhetjük, ahogy a két szülő rendíthetetlenül szállítja a bogarakból, pókokból és földigilisztából álló lakomát. Fáradhatatlanul általában 4-5 percenként fordulnak és etetik hatalmas étvágyú fiókáikat. A kirepülés után szintén körülbelül két hétig nevelik és etetik még utódaikat. Kedves, bátor kismadarak, fantasztikus nézni, ahogy elcsalják az embert a fiókáik közeléből. A gerendára épített fészek szinte megközelíthetetlen, de a pincefalba épített párja szinte a szemünk előtt helyezkedik el, így még jobban megfigyelhetjük a kis mohó lakóit. Sajnos itt a szülők nagyon óvatosak, így az etetést csak hosszú bujkálás után sikerül megtekinteni.

Csóka kontra fekete rigó

Tavasz elején minkét madár jellegzetes hangja járja be a kertek csöndes zugait. Az egyiket egy kedves énekesnek tartják, a másikat egy kis idő után idegesítőnek. "Kinek a pap, kinek a papné", tartja a közmondás. Az én egyik kedvenc énekesem a fekete rigó, különféle kedves kis dallamaival, de a csóka is igen szórakoztató tud lenni, változatos strófáival és kitartásával. Míg a csóka nemei nem eltérőek (fekete ruhájukat, csak szürke csukjájuk töri meg) addig a fekete rigóknál jól megkülönböztethető a két nem. A hímet jellegzetes fekete tollazatáról, sárga csőréről és sárga szemgyűrűjéről azonnal felismerhetjük. A tojónak is sárga csőre és sárga szemgyűrűja van, de sötétbarna tollazata és foltos begye teszi megkülönböztethetővé, bár a fiatalok is hasonló ruhát viselnek. A társas életre berendezkedett csókák évente egy fészekaljat raknak, ellenben a fekete rigók háromszor- négyszer is költhetnek évente. A feketerigó étrendjét csigák, hernyók és gyümölcsök teszik ki, ellentétben a csóka a fészekaljakat is fosztogathatja. Végezetül legyen az a csóka vagy fekete rigó, mindegyikben meglehet találni a reá jellemző érdekességet, kedvességet.