Zöldike az etetőn és a hóban

Zöldike az etetőn és a hóban 

 tovább ITT

Színesedik az etető

Színesedik az etető 

 tovább ITT

A tavaszköszöntő zöldike!

Mint már oly sok télvég napon, mikor is a tavasz megmutatja elkövetkező jövetelét, megszólalnak az első zöldike énekek melyeket denevérhez röptéhez hasonlító nászrepülések követnek. Nekem ezek az első csodás napsütötte februári napok mindig megmelengetik a szívemet. Bár a kert még tocsog a sártól azért a vizet árasztó szél a kertek talajának szárításában is segítenek.

Órákig eltudná az ember hallgatni zöldikéink énekét, de mint neki nekünk is akad más-más teendőnk. Ők az evést választották az elkövetkező percekben.

Vasárnapi ramazuri égen, hóban, etetőben (IV.rész)

Ágon csücsülve!

 A vasárnapi képek közül néhányat szemezgettem, ahogy madárkáink az ágakon csücsülve vártak sorukra, vagy csak úgy pihengettek.

Vasárnapi ramazuri égen, hóban, etetőben (III.rész)

A kis kék sapkás a távolban és mezei veréb kollégánk egész nyugodtan falatozik.

Etetőben! Veszekedőben!

A harc folyamatos ment az etetőn, mindig volt egy magát fő madárnak képzelő egyed.

A csőr csípések igazi küzdelemről árulkodtak.

Itt aztán nem landolsz!

Több irányú támadás!

Csőr a csőrrel!

Zöldike visszavág!

Vasárnapi ramazuri égen, hóban, etetőben (II.rész)

Etetőkön! Nyugiban!

A sok sok képet egyszerre nehéz és értelmetlen felrakni, így próbálom hozzáillő alcímek alá gyűjteni a képeket.


Ma az etetőkön békésen eszegető, érkező és induló madarakat szedtem csokorba, szerencsémre nehéz volt a válogatás.

Vasárnapi ramazuri égen, hóban, etetőben

Hóban!



Vasárnapi ramazúri égen, hóban, etetőben, no és az ágak között. Oly színes és csodálatos volt a kora délutáni etet, oly sok csodás pillanatot sikerült megörökíteni, hogy sokáig gondolkodtam, hogyan is szedhetném csokorba a képeket. Bár az etetőket és azok közül is az újonnan kirakott nyitott kosarat részesítették előnybe, azért a földön és az ága között is sok csodás kép készült.

Tengelicek, zöldikék, erdei pintyek, kék és széncinegék, mezei verebek színesítették többek közt a népes etetőket.

Folyt köv...

...aki a hétvégi bejegyzésből kimaradt.

Zöldike a verebek közé vegyülve.

 Kis barátunk oly ijedős, hogy szinte minden alkalommal ahogy az ablakból mozgást észlelt már tova is szált. Nem tudom egy esetleg több madárt volt a visszatérő, de vasárnap kora délután sikerült megörökítenem néhány mezei és házi veréb társaságában egy csodás példányt, ahogyan az etető alatt válogat a lehullott szemek között.

Zöldikék, tengelicek, kenderikék, no és az első fészkelőnk!

Végre hétvége! Végre itthon! ..és csodálatosan szép idő!


Ezt érezték a kis kedvenceink is, mivel egész nap szinte megállás nélkül valaki, valahol mindig énekelt. Sőt reggel szinte minden magasabb fa tetején üldögélt és strófázott egy-egy jókedvű hím.

Szinte nem is tudtam hová nézzek és kit is fényképezzek ebben a nagy gyülekezetben.

A zöldikék sárgás zöld tollruhája csak úgy csillogott a reggeli napfényben.

Egy tengelic végigzengte az egész kertet, ágról-ágra szálldogálva.

Egy kedves kenderikepár udvarolgatott egymásnak az ágak sűrűjében.

A kert végében a kerítésünk tőszomszédságában pedig néhány napja fészkelésen kaptam egy kedves kis balkáni gerlét, ki rendületlenül ül két foltos kis tojásán.

..ja és Boldog felé útközben egy bíbic kószált a mező közepén.