Pénteki pillanatképek.

Gerlék, cinegék és verebek voltak ma az etető vendégei.

 A zöld küllő nekem is megjelent.

Zöld küllő a kertünkben.

Szerda este a lányok egy a földön táplálkozó harkályról szóló hírrel fogadtak.
 A kertünk közepén egy nagy madár falatozott, de mire visszaértek a fényképezővel a madár már egy kertvégi magas fa tetején nézelődött. Azért készítettek apának néhány képet, hogy örüljön.

Harkály itt, harkály ott és harkály mindenütt.

Régi ismerősöm, egy tojó

A mögöttünk álló héten két harkály kísérte végig a mindennapok álmosabb perceit. Egyikük a már jól ismert zöld küllő (Picus viridis) volt és vége egy pompás hímet is lencsevégre tudtam venni, harkály társa pedig egy csodálatos közepes fakopáncs (Dendrocopos medius) volt, amely egy új egyed az általam megfigyelt madarak között.

Látod a piros bajszomat, én egy hím vagyok!

 A hétközi napok megszokott vendége már hosszú hónapok óta egy zöld küllő tojó, de hím példányhoz még nem volt szerencsém, egészen szombat délutánig, amikor is a tóalmási kastélyban az egyik úgy 150 éves fa tetején meg nem pillantottam egy zöld küllő formájú mozgó árnyra lettem figyelmes. Csak miután lefotóztam bizonyosodtam meg barátunk kilétéről, nem volt ő más mint egy piros-bajuszos hím.

Sétánk közben találkoztunk még egy szorgalmasan dolgozó-kutató fakusszal, kire Zsófi lányom lett figyelmes.

Sorry, hogy bemozdultam!

Már sok új meglepetésre nem is számítottam, amikor is haza felé vettük volna az irányt, de nem így történt, egyszer csak 3 hatalmasnak tűnő  madár jelent meg a fejünk felet. Nem volt könnyű őket a sűrű ágak között sem megfigyelni, sem lefényképezni, de szerencsénkre sikerült, nem voltak ők mások mint két udvarló zöld küllő hím és egy kedves tojó akinek nagy bizonnyal nagyon tettszett ez a kis szerepjáték.

Hé kedves, a tavasz neked is oly édes!?

Ki van odalent?

..és még nem volt vége, ahogy ők tovaszálltak, megérkezett egy új számomra újdonságnak számító madár egy közepes fakopáncs. Ahogy megpillantottam piros fejtetőjét és tudván, hogy már a nyár és az ősz is messze mögöttünk van, (mivel ilyenkor a nagy és balkáni fakopáncsok fiatal példányai is hasonló sapkát hordanak)  biztos voltam benne, nem lehet ő más mint egy közepes fakopáncs. Hosszú percekig sikerült figyelnek ahogy ágról-ágra szállva kutat az ágak repedéseiben.

Ott abban a repedésben biztos..

..oda is röppenek.

Küllő nyomok a hóban és fyenyőrigó a bokorban

Zöld küllő (Picus viridis)

Fenyőrigó  (Turdus pilaris)

A hó még közelebb hozta a madarakat a kíváncsi emberek ablakaihoz. Az éhség madárkáinknak még több bátorságot ad, csökkenti a félszt. Ma sok-sok csodálatos pillanatot adott nekem két kedves madár, jobban mondva egy madár és egy kisebb madárcsapat.

Még talán 10 óra sem volt, amikor egy, az ablak elött álló  borbolyabokorban egy fenyőrigó eszegetett. Ahogy falatozását csodáltam, szemem sarkából egy termetes madárra lettem figyelmes, ahogy kissé távolabb a hóban landol. Nem volt ő más, mint a szomszédban fészkelő és időről időre vendégségbe járó zöld küllő tojó.

Már látom az alagút végét

"Hó" de nehéz munka!

Már kész árok rendszert sikerült..

Valahol azt olvastam, hogy a fő fogásának számító hangyákat a harminc centiméteres havon keresztül is megérzi és nagy vehemenciával fel is kutatja őket. Hát aminek szemtanúja lehettem, az éppen ez az eset volt. Habár a hó vastagsága nem haladta meg a tíz centimétert,  küllő barátunk hihetetlen ügyességgel ásta le magát a hangyabolyig. A falatozás befejeztét a közeli fára történő felröppenés után, egy gondos csőr tisztogatás követte.

Ha már harkály vagyok..

A nap folyamán mind ő, mind a fenyőrigó csapat többször visszatért, hogy a hideg okozta többlet energiaigényüket kielégítsék.

Borbolya a kedvencünk!!

Látlak ott az ablak mögött!!

..érdekes, hogy a madárbirshez még szinte hozzá sem nyúltak, ez a közönséges borbolya a kedvencük.

Cél a madárbartát munkahely!!

Történet az új etetőről..

Több bejegyzésben szerepelt már a hétköznapjaim színteréül szolgáló munkahelyem kertje és annak madárvilága. Az elmúlt évek célravezető munkájával és a kert növényeink fejlődésével, egyre több madár talált itt élőhelyet, mások pedig meg-megpihenve keresik élelmüket. A téli etetést az elmúlt években nem sok siker kísérte, bár az elmúlt télen néhány széncinege meglátogatott minket. Nem úgy az elmúlt 3 napban. A Zsófi lányommal készített etető szerdai kihelyezése után nem kellett sokáig várni az éhes szájakra. Péntek délutánra pedig állandó csapatok tömték bendőjüket a kihelyezett magokkal. Tegnap délután a rend kedvéért zöld küllő barátunk is meglátogatott minket egy kis hangyászással egybekötött tollászkodásra.

Zöld küllő

Mozgalmas, szellemileg kissé viseltes keddi munkanap végeztével, az ablak melletti fogason pihenő zakómat kívántam a kezem ügyébe keríteni, amikor is az irodától nem több, mint 4 méterre megpillantottam a nap vendégét, a környék zöld küllő madarát. Mára elmondhatjuk, hogy szórványos vendége cégünk kertjének, bár én magam ezidáig csak 4x láttam, akkor is inkább déltájban hangyászott nálunk. .. és a fényképezőgép hol is lehet máshol, mint a zakóm alatt, a fogason. Készítettem is jó néhány sorozatot a piros fejtetős kedvencről.  Kollégáim körében a zöld küllő, mint szállóige terjed. Jó érzés, hogy a madarakat kevésbé kedvelő kollégáim fantáziáját is meg tudom mozgatni.

Újra tiszteletét tette....

Zöld küllő

Újra tiszteletét tette irodánk kertjében a márciusi gyönyörű vendégünk a  zöld küllő. Szerencsénkre hosszú percekig a kertben kutatott tápláló hangyaboly után. Így sikerült újabb fotókat készíteni emlékül.

Korábbi blogbejegyzés és bővebb információ, eme fantasztikus madárról   ITT!












A fán szemlélődve...
















Landolás közben...













Amikor csak a hátát mutatta nekünk.












Majd a földön szemlélődve.