Házi rozsdafarkú

Ez a kedves kis madár már március végétől elkezdi összetéveszthetetlen énekét a revirjének magaslatairól. Nincs is talán olyan madár amelyik ilyen közel költene az otthonunkhoz. Már korán reggel hallatja hangját és a naplemente közeledtével újra ráerősít. Fantasztikus élmény reggelente nézni ahogy a kerti itatóban iszik, fürdik és tisztálkodik.

Fészkét a tojó, párkányok, gerendák és a ház körül található üregekbe építi fűszálakból, szőrből és tollból. Általában 2 fészek aljat rak 4-6 tojásból. A kb. 2 hétig tartó fészkelés után még ugyan ennyi idő mire a fiókák elhagyják a fészküket. A szülők még a kirepülés után is 10-12 napig etetik a fiókákat, ilyenkor ha figyelmesek vagyunk jól megfigyelhetők ahogy a szülők etetik és védelmezik fiókáikat. Néha 2-3 méteres közelségből is megfigyelhető a szülőkhöz képest gömbölyded és rövidke farkú kismadarak.

A balkáni gerle

Ha a valaki általában a galambra gondol vagy beszél, szinte mindig a városi tereken és parkokban tömegesen előforduló parlagi galambokra gondol, esetleg fehér házigalamb képe villan fel az agyában. Bár mindegyiknek megvan a maga szépsége, (bár az előbbit sokan nem kedvelik) az én szívemhez a balkáni gerle áll a legközelebb. Legtöbbször magányososan vagy néhány társával együtt figyelhető meg a kertekben. Kora reggeltől hallható a hosszan tartó turbékolás. Nálunk előszeretettel énekel a kémény tetején reggelente, így az egész lakásban jól hallható, bár ennek nem örül mindenki . Sokan a kakukk hangját vélik benne felismerni. A balkáni gerle könnyen azonosítható és más galambbal össze nem téveszthető. Világosszürke tollazat barnás árnyalattal az összetéveszthetetlen jel a nyakán található fehér szegélyű fekete gallér. Gyakran megfordul a kerti itatón és szedegeti a magokat a kert nyugodtabb részein. A tojó által épített fészekben, melyhez a gallyakat és más növényi szálakat a hím hordja, együtt költik ki a tojásokat és együtt nevelik fel a fiókákat.

..ha eljön a tavasz..

Szombat reggel a napsugarak ragyogása lengte át a szobánk ablakát. Itt a tavasz!? ...vagy csak próbálkozik?Vagy így, vagy úgy, de a tavasz első fészkelőinek egyike a zöldike, már a nászénekét dalolta az ablak előtti meggyfánkon. Rég várt érzés kerített hatalmába, ébred a természet. Perceken át néztem és hallgattam a madár dalolását mígnem egy közeli zörejre felijedve, tovaszállt. A zöldikék az egyik legkorábbi fészkelők, az első fészekaljat még a fák lombba borulása előtt megépítik. A fészket kizárólag a tojó építi nem túl magasan és első fészkeléskor leginkább örökzöldeken és nem a legművészibb módon készíti. Érdekesség, hogy a tojó néha a fiókák fészekelhagyása előtt már új fészkét kezdi építeni, ilyenkor a hím teljesen átvállalja a fiókák nevelését. A tojót szürkészöld tollazata különbözteti meg a sárgás árnyalatú hímtől. Éneke neheze összetéveszthető más madarakéval.

Visszatekintés

Lassan vége a télnek, a tavasz meg-megmutatja melengető sugarait. A madarak egyre kevesebbet jönnek az etetőkre. Nemsokára már csak emlékeinkben élnek majd a csapatostul érkező madárvendégek. Összegezve a mögöttünk lévő évszakot, újra megpróbálnám egy-két gondolatomat és megfigyelésemet megosztani veletek. Sokan már a kezdetekkor megijednek a madarak távolmaradásától, pedig ennek számos oka lehet, illetve van. Aki először helyez ki etetőt, annak számolnia kell a hely ismeretlenségével, a madaraknak fel kell az új helyszínt fedezniük, számolniuk kell a szomszédos konkurenciával, a szomszéd kertekben is lehetnek etetők. Néhány madár már az első hűvösebb napokon megjelenik az etetők környékén(pl.széncinege), de számos faj csak a hidegebb időszak beköszöntével és az élelem fogytával kezd az etetőkre járni (pl.zöldike). Ha megfigyeljük, a hideg éjszakák után, főleg ha még hó is esik, sokkal több madár érkezik. Ilyenkor a madaraknak sokkal többet kell enniük a nagy hideg miatt és nehezebb élelemhez jutniuk a hó miatt. De miért jönnek némely évben többen, némelyikben pedig láthatóan sokkal kevesebben? Újra csak az időjárás és az élelem mennyisége a megoldás. Ha túl hideg van, hamarabb elfogy a természetben található táplálék, de szerintem egy másik nagyon lényeges oka a távolmaradásuknak a táplálék mennyisége. Némely évben a természet bőkezűbb, ilyen volt az idei év is. Ha megfigyeltétek, a fenyők roskadásig voltak tobozokkal, szinte meghajoltak a fák és ez a természetes táplálék számos faj számára szolgál bőséges élelemmel.

Erdei pinty

Bár az etetőn szinte sosem látni, de a környékén annál gyakrabban, a földön keresgél és nem válogatós, szinte minden eleséget elfogyaszt. Sokszor csapatostól érkezik és megszállják a bodzások és egyéb kedves csemegét

rejtő bokrok alját.. Néhol egész közel merészkedik az emberekhez, bár alapjában félénk madár.. Nyáron a hím az egyik legszínpompásabb pintyféle(felső kép), de télire kissé fakóbb mintázatot vesz (középső kép), bár még ekkor is könnyen megkülönböztethetőbb a nősténynél(lent).

Az erdei pinty a talajon is ügyesen lépked ellentétben más hasonló madarakhoz.

Széncinegék az etetőn!

Sok helyen olvastam a széncinegék etetőkön való viselkedéséről és számos cikk azt írta, hogy az etetőn egyszerre csak egy széncinege eszik. Ebben a cikkben szeretném ezt megcáfolni! Elsőként a széncinege nem eszik az etetőn, kiválaszt egy magot vagy más csemegét és csőrében egy nyugalmasabb helyre viszi, majd ott csőrével feltörve eszi ki a belét. Ha az etető mérete megengedi akár több cinege is válogathat rajta egy időben és utána irány a... Természetesen a függő etetőn általában egy időben csak egy széncinegét látunk, bár az ellenkezőjét is figyeltem már meg. Nyugodt madarak, sosem harciasak, inkább félénken viselkednek az etetőn.

A harcias kékcinege

A hideg napokon zsúfolt etetők fogadhatják madarainkat. Ilyenkor nagy a konkurenciaharc a jobbnál jobb helyekért. A kékcinege az egyike a legkisebb téli vendégnek, de amilyen kicsik olyan magabiztosan harciasak is. Mint a cinegék általában, ők sem az etetőn fogyasztják el a megszerzett csemegét(kivéve a kilógatott eleségek), de azért meg kell szerezni és ők meg is szerzik. Kedves látvány például, ahogy a kihelyezett faggyúgolyón percekig körbe-körbe járva csemegéznek, keresvén a legjobb falatokat. ..és amikor álarcos tekintete felénk irányul, máris örökre szívünkbe lopta magát a kis bátor harcos.

Mikor is etessünk...

Gondolom, sokunknak okoz fejtörést, mikor is etessük a madarakat kertünkben. Az elején leszögezném, nem vagyok sem ornitológus, sem más hasonló tudománnyal foglalkozó szakember, csak egyszerűen szeretem a madarakat.


Az elmúlt években sok könyvet és cikket olvastam ebben a témában és hát... Sajnos rengeteg cikk volt, mely már magában sok ellentmondást hordozott. Így elkezdtem a megfigyeléseimre és logikus gondolkozásomra hagyatkozni. Nálam egész évben találnak az ide látogató madarak ételt, italt, de természetesen télen sokkal több és változatosabb étrendet biztosítok számukra. Nyáron meg-megjelenik egy-egy madár az etetőnél, ha az emlékei erre hozzák, de télen csapatostul szinte egész nap (persze mondhatnánk ez természetes, igen az) érkeznek vendégek és töltik meg begyüket a számukra kedves csemegével. ..és itt jön az én elméletem: a madár ösztönállat és nem buta. Sokan azt mondják, hogy tavasszal és nyáron ne etessük őket, mert a könnyű táplálékszerzés miatt fiókáikkal ezeket etetik. Miért is? Tavasszal a kert telis teli rovarral, tetvekkel és más fehérjében gazdag táplálékkal. Gondoljátok, felcserélik? Szerintem nem és az állandóság is megmarad.
Kellemes érzés nyár közepén is amikor, hol egy tengelic, hol pedig egy kékcinke látogat az etetők környékére.
Ajánlom, gondoljátok végig!

A gyerekek és az etető készítés.

Sokszor fog el az ihlet és fabrikálok ilyen-olyan etetőket. A két nagyobbik lányom (4 és 7 évesek) ilyenkor sokszor lábatlankodnak és próbálnak meggyőzni, hogy ők is igen jól bánnak a kalapáccsal, a csavarhúzóval és minden kéznél lévő szerszámmal. Egyik ilyen alkalommal jött az isteni szikra, készítsenek maguknak saját kis etetőt!!! Így még inkább közelebb kerülnek a természethez, a madarakhoz és együtt lehetünk velük. Ugye jól hangzik? Kaptak tőlem néhány lécet és szeget, majd együtt összeeszkábáltuk a kis etetőket. A képen éppen egy Zöldike csemegézik. Esténként együtt töltjük teli az etetőket, ha az időnk engedi. De sajnos csak hétvégenként adódik lehetőségünk gyönyörködni az éhes látogatókban.

A közkedvelt bodza

A bodzabokrot szinte mindenki ismeri. Egy azon növények közül amelyett mindenki számára csak ajánlani tudok ha nem is a habitusa miatt de... Virágából sokan készítenek szörpöt, a bátrabbak a piros bogyóiból lekvárral is próbálkoznak (szilvával keverve nagyon hatásos). De a madaraknak is igazi csemege. Ősszel amikor lédús szinte minden madár meglátogatja a bokrokat a kis poszátától a sárgarigóig. Fantasztikus látvány amikor néhány sárgarigó a hajnali fényben lakmározik a bokor tetején. De télire is tartogat csemegét néhány madár számára. A száraz lehullott bogyókból sok madár csemegézik reggelenként , hidegebb napokon akár többször is. Ilyen madarak a cinkék és a verebeken kívül az erdei pinty és a zöldike.