Balkáni gerle

"Streptopelia decaocto"

Karácsonykor lányaimmal a "Reszkessetek betörők" című filmeket néztük, nem utolsó sorban jót szórakoztunk, de amiért ezt a bejegyzést írom, az a második rész egyik jelenete a két vadgalambról, akik a barátságot szimbolizálják. Én csak balkáni gerléket tudok küldeni, de biztos vagyok benne, hogy ezekről a kedves madarakról készült képek is hasonló erővel bírnak. Ahogy az égen repülnek, vagy ahogy egy fa ágán ülnek, tényleg a szabadságot és a békességet sugallják.

Az etetőkön ritkán látni, de az etetők környékén gyakran feltűnik, a talajon szeret csipegetni. Míg a költési időszakban párosával látni, addig a téli hidegebb időben gyakran látni egy-egy kedvelt fán csoportosan pihenni.

Így kívánok "Szeretetben és békességben bővelkedő boldog új évet"

Újra népes az etető!

Nálunk az éjszaka újra havazott, bár +2C ban azért olvad. De a lényeg az etetők reggelre "újra" benépesültek. Nagy volt a forgalom és gyorsan fogytak a kihelyezett csemegék.

Etetői hangulatjelentés III.

A megszerzett zsákmány




Számos madár, mint például a pintyfélék a csőrükben törik meg a magokat, addig a cinegék a megszerzett zsákmánnyal egy közeli ágra repülnek és fantasztikus ügyességgel a lábuk közé szorítva törik fel a magházat és jutnak hozzá a belsejéhez. A széncinegék a keményebb mogyoró és bükkmagot is képesek feltörni. Ezeken a képeken jól látható a megszerzett zsákmány és annak elfogyasztási módja.

Etetői hangulatjelentés II.

A landolás művészei

Arra gondoltam a minap, hogy az elmúlt napokban készített etetői képeimet, hangulatjelentés formájában csokorba gyűjtöm. Az első ilyen szösszenet az etetőre történő megérkezéseket tartalmazza. Számomra nagyon kedvesek ezek a felvételek.

Zökdike a hóban ... II.

Néhány az elmúlt években készült kép a zöldikékről.

Zöldike hóban és levegőben

"Carduelis chloris"

Zöldike, akit nevezhetnénk sárgikának is, a nyári napfényben citromsárgán fénylő tollruhája után, de sajnos télire az évszaknak megfelelő zöldes-barnás tollazatát viseli, bár sárga szárnycsíkja ekkor is feltűnő. A verebeknél valamelyest nagyobb és erőteljesebb felépítésű pinty, vaskos, erős csőrrel. Nem válogatós, minden olajos és egyéb magnak örül és a más madarak által a földre szórt törmeléket is szívesen fogyasztja. Fő táplálékát egyébként a gyomnövények és a fák magjai alkotják. Etetőink rendszeres vendégei.

sok-sok rózsa

Kedves Mammka, cserébe ezt mi küldjük Neked sok szeretettel:

Rózsavirágos meglepetést kaptunk...

Mammkától és nagyon köszönjük Neki!

Első körben máris elmondanám magamról, hogy ezt a képet akár nekem is kitalálhatták volna, ugyanis mindent szeretek, ami pöttyös, kockás, csíkos, apró virágmintás, a gyönyörű kanyargós betűket és a pasztell színeket, vagyis az angol vidéki stílust.
Dehogy ne magamról beszéljek, inkább a blog igazi szellemi atyjáról, férjemről írnék:
- igazi családapa, imádja a lányait (utána jöhetnek a madarak)
- nagyon kreatív, bármilyen fából képes kihozni valami értékes, használható tárgyat
- minden új dolgot szívesen csinál, amit Ő talál ki (és nem muszájból kell), vagy ha esetleg én találom ki és nem hülyeség
- a monotonitást és az értelmetlen , logikátlan dolgokat ki nem állhatja

... hogy magamról is írjak... szeretem a kertünket, nagyon kikapcsol, ha kertészkedhetek, játszom az őrült berni pásztorunkkal, aki néha ledönt a lábamról (szó szerint), de most télen azért jól esik lustálkodni is egy kicsit, már amennyit 3 kisgyerek mellett lehet.
Ha van időm, valamilyen kreatív dolgot szeretek csinálni, főleg festek, mivel ez a munkám is (amitől nagyon boldog vagyok, hogy olyasmit csinálhatok, amit szeretek).
A főzésben nagyon hasonlítunk Mammkával, ha nem muszáj, nem töltök sok időt a konyhában, túl sok időt vesz el más, hasznosabb időtöltési formáktól, inkább a gyorsabb ételeket részesítem előnyben. Kedvem akkor van főzni, ha minden más rendben van körülöttem (nincs rohanás, tanulás, takarítás...) és egy új ételt találtam, amihez kell egy kis kreativitás és nem csak össze kell dobni.

Röviden ennyi, remélem Mammka, kielégítettük a kiváncsiságodat!!! : )

Téli vendégeink III.

Erdei pinty

"Fringilla coelebs"




A hó érkeztével újabb éhes madárkák érkeztek az etetők környékére, köztük számos erdei pinty is meglátogatott minket. Az erdei pinty ritkán táplálkozik az etetőkön, inkább a földön és az ágakon keres kedvére való csemegéket. Olajos magvakat, gyommagokat, de a bodza megmaradt termését is előszeretettel eszegeti. A színpompás hím télire kevésbé színes tollruhát visel, de még így is feltűnő és könnyen felismerhető. A környékre szokott erdei pintyek éneke pedig tavasztól a kert egyik legkedvesebb hangja lehet.

Az alma mint madárcsemege.

" Az alma a madaraknak nagyon finom étel, ezért ősszel ne szedjétek le az összes almát a fáról" idézet Zsófia lányomtól(8 éves)

Az almafán hagyott néhány alma, fontos csemege a rigóféléknek, de sok más madár is fogyaszt belőle. A kék cinegék is gyakran falatoznak e lédús gyümölcsből. Az etetőre kihelyezett alma, szőlő is nagy kedvenc lehet.

Ittvan a hó, itt van újra..

Megérkezett az első komoly fagy és az első nagy mennyiségű hó. Ez gyermekeinknek hatalmas örömet, de madarainknak nagy kihívást jelent. E zord napokon a kis kedvenceinknek a megszokott élelem többszörösét kell elfogyasztaniuk, hogy a hideg éjszakákat átvészeljék, de sajnos a hó rengeteg élelem forrást betakar.

Most a legfontosabb hogy az etetők reggelenként telis tele legyenek!

Gyerekekkel, saját kezüleg...

Faggyútömb.

Néhány napja lányaim hathatós közreműködésével készítettünk egy faggyútömböt. Faggyú hiányában zsírt használtunk, melyet megolvasztva egy kisebb méretű műanyag tálba tettünk, végezetül telis teli tettük madárcsemegével. A remélt hatás nem sokáig váratott magára, az éhes kis torkok hamar rátaláltak.

Etetői hangulatjelentés.

Sokasodnak a madárvendégek az etetőkön. Néhány elkapott pillanat!

Landolás!

...és a start!

Téli vendégeink II.

Kékcinege " a kis kedvenc"

(Parus caeruleus)


A parus nemzetség egyik legkedvesebb és legkedveltebb képviselője. Ki ne csodálta volna már ahogy ez a kis kedves madárka hihetetlen ügyességgel mozog az ágakon és etetőkön? Kék sapkájával, fekete szemsávjával és harciasságával olyan, mint egy apró kis Zorro.

Az első széncinege csapatok társaságában már az első hideg napoktól tiszteletét teszi a madárbarátoknál. Ügyes, leleményes és nagyon tanulékony, szinte minden fajta kihelyezett etetőből könnyedén falatozik. A kékcinege kimondottan szereti a függesztékeket. Nem válogatós, olajos magvak, faggyúgolyó,szalonna, bármit megeszik, de még gyümölccsel és hússal is kínálhatjuk. Egyes források szerint az angliai városokban a tejesüveg fóliáját kilyukasztva a tejszínt is megdézsmálják.

Téli vendégeink. I.

Széncinege (Parus major)

Bár a széncinege egész évben fel-fel tűnik kertünkben, elfoglalja a számára épített mesterséges fészekodút, bár az erdő gazdagabb élelemforrás számára. Mégis úgy tartjuk, hogy a hidegebb napok beköszöntével ők az első madarak, akik meglátogatják etetőinket.

A széncinege egyike a mindenki által ismert madaraknak. Élénksárga hasa, fekete fejtetője és sárgászöld hátoldala nem összetéveszthető más madarakkal.

A széncinegék rendkívül ügyesen mozognak minden fajta etetőn és könnyű a kedvére tenni, kedveli a napraforgót, a diót és más olajos magvakat, de szívesen csemegézget a faggyúgolyón és a kilógatott szalonna darabon is.

Sok irodalommal ellentétben, nagyobb csapatok esetén a széncinegék egyszerre többen is falatozhatnak egy-egy etetőn, de a napraforgómagot általában az etető közelében egy ágon a lábai közé szorítva fogyasztja el.

Sok más madár tart a széncinege csapatokkal a biztos élelemforrás reményében.

Későőszi kirándulás a vácszentlászlói tónál.

Találkozás néhány erdei fülesbagollyal. (Asio otus)

Egyik kedvelt kirándulóhelyünk, a közelben található vácszentlászlói tó. Kellemes környezet, csönd, nyugalom, számos madárfaj és talán az évnek ezen időszakában a legszebb. A lányok kerékpároznak, leveleket és terméseket gyüjtenek, én pedig a változatos madárvilágot, figyelem. A mai barangolásunk alatt lettem figyelmes egy tóparti nyírfa egyik ágán időző fülesbagolyra. Majd ahogy egyre közelebb kerültünk a fához, a lányok egyre több bagolyra lettek figyelmesek. Végül is 4 erdei fülesbaglyot számoltunk meg. Nagy volt a boldogságunk, mivel ilyen közelről a természetben nem mindennapi megcsodálni ezeket a gyönyörű madarakat. Sajnos 1-2 perc elteltével megunták társaságunkat és továbbálltak.

Mivel az erdei fülesbagoly kimondottan éjszakai madár és az alvófának is általában a sűrűbb fenyvesek fáinak egyikét választják, még nagyobb volt meglepetés a velük való találkozáskor. A tó közepén több tucat vadkacsa pihent. A közeli erdőből meg- mejelent sok cinege, zöldike és még egy csapat süvöltő is megpihent egy hatalmas fa tetején.

Ahány madár annyi szokás...

Milyen etetőt szeretnek a madarak?



Ahány ember annyi szokás, ez a mondás természetesen a madarakra is igaz. A madarak különböző étkezési szokásaihoz, különböző etetőt, etetési módszert alkalmazzunk.

Míg a cinegék egy-egy megszerzett napraforgót az etetőtől néhány méterre egy fa ágon fogyasztanak el, addig a verebek az etetőt megszállva és feldúlva teszik ugyanezt. Az erdei pinty magát az etetőt nem látogatja, ők az etető környékének talaján keresgélik a magokat. A zöldike a magvakat kedveli, az ökörszem a reszelt sajtot és apró szalonna darabokat részesíti előnyben.


Így aztán, ha lehetőségünk van rá, helyezzünk ki többféle etetőt!



Nyitott etetőről bárki könnyedén falatozhat, bár a verebek hamar feldúlhatják. Előnye, hogy egyszerre több madár tud falatozni róla.



Szűk nyílással rendelkező etető:
Nem tudják feldúlni, bár egyszerre csak egy madár repül bele és némelyek, mint például a zöldike kibéreli magának, míg jól nem lakik.



Dróthálós etető:
ezen több ügyesen függeszkedő madár is tud csemegézni.



Így aztán csak a képzeletünk, ügyességünk, esetleg pénztárcánk szabhat határt, milyen etetőt, etetőket is teszünk ki a madaraknak.

...és beköszöntenek a fagyos hónapok!

Itt az etetés ideje!

Mint azt egy korábbi írásomban már jeleztem, én a hidegebb napok beköszöntével elkezdem a kerti madarak etetését. Nem hiszem, hogy drága madárvendégeink az etető és a szántóföld között oly nagy különbséget tudnának tenni, az elsődleges az, hol tudnak könnyebben és biztonságosabban élelmet szerezni. Aki már hosszabb ideje figyeli a madarak szokásait, az tapasztalhatta, amint jobban hűl az idő és pláne ha nagyobb hó esik, sokszorosára duzzad az etetőn és környékén megjelenő éhes száj.

Az első időkben széncinegék és a helyi verébcsapatok dézsmálják a kirakott eleséget. Az idő előre haladtával kékcinegék verődnek a széncinege csapatokhoz és megjelennek a mezei verebek. Ahogy egyre hidegebb lesz úgy sokasodik a madárfajok száma. Naponta megjelennek akár hatalmas csapatokban a tengelicek és erdei pintyek is. Gyakori vendég még a zöldike és a fekete rigó, de meg- meg jelenik hol egy meggyvágó, hol egy vörösbegy. Vendégünk lehet még számos cinege és rigó faj, megfigyelhetjük ahogy az ökörszem és a csúszka félénken mozog az etető és környékén.

Biztos kihagytam még néhány téli kis kóborlót, akik szintén boldogan fogyasztanak az ízletes csemegékből.

FONTOS!! Biztosítsuk, hogy a téli napokon is kellő friss vízhez jussanak madárkáink!!!!

Rigó vagy mégsem...

Nádirigó Acrocephalus arundnaceus

Első pillantásra mérete és viselkedése mint egy kisebb méretű rigóé. De valójában a poszáták (Sylviidae) családjának nagy és zömök képviselője. Vízpartok nádasainak elmaradhatatlan madara és hangja, éneke összetéveszthetetlen kuruttyolás szerű "kara-kara-krik-krik" melyet órákon át tud énekelni egy egy nádszálon vagy vízparti faágon. Nagyon félénk, bujkáló madár, nehezen megközelíthető, az első gyanús jelre biztonságosabb helyre repül. Amint észrevesszük , strófái ismételgetései közben, első pillantásra is feltűnik torkának tűzpiros színezete. Tollazata hasonló számos poszátáéhoz, világosbarna háta és fejtetője halvány szemsávval, világos has és a fehér torokrész teszi teljessé tollazatának leírásét. Sajnos kizárólag a nádasok lakója, így kertünkben csodálhatjuk e bájos jövevényt.

Szinpompa Gyurgyalag módra! (Merops apiaster)

Könyveket, magazinokat lapozgatván már sokszor megcsodáltam e színpompás madarakat és néha láttam őket egy-egy messzi faágon vagy villanyvezetéken üldögélve, de közvetlen közelről sajnos szabadszemmel mostanáig még nem gyönyörködhettem bennük . Évekkel ezelőtt mesélték, hogy az utcánk domboldalában fészkel néhány pár és igaz, ami igaz, egyszer- egyszer hallottam és láttam, ahogy a magasban összetéveszthetetlen szilüetjükben repkedtek.

...és egyszer Pali barátoméknál a gyümölcsösben sétálva egy diófa száraz ágán megpillantottam egy ott ücsörgő gyurgyalag párt. Majd a szomszéd löszfalban rábukkantam a 4-5 méter magaságban lévő fészkelő üregeiket.

A Gyurgyalagok agyag és löszfalakkal tűzdelt területek lakója ezekbe fúrja általában kétméter hosszú vízszintes üregüket. Itt költik ki tojásaikat, majd nevelik 4 héten át fiókáikat. Melyeket lepkékkel, szitakötőkkel, darazsakkal és néha méhekkel etetnek.

Színeit szinte fel sem lehet sorolni, kékes zöld hasa, gesztenyebarna és sárga háta, aranysárga torok foltja és fekete szemsávjánál már csak a hosszú zöldes farktollai jellegzetesebbek, amelyek a felnőtt madaraknál még egy középső nyúlvány is található.