Apró tóparti meglepetés

Ökörszem (Troglodytes troglodytes) 


Egy igazi kis kedvenc lehetne, ha nem lenne oly kis izgága az ökörszemünk, így szinte lehetetlen megfigyelni és az etetőkön is csak nagy ritkán fordul elő. Ugyan kertünkben többször is sikerült meg-megpillantanom, de igazán lencsevégre még nem tudtam kapni. Ezért is hatott oly nagyon rám a tóparti séta.

Ahogy leértem a közeli vácszentlászlói tó partjára, még csak reménykedtem, hogy valami igazán kellemes élményben lesz részem. A tavon pihenő 100-150 vadkacsa (tőkés réce) első pillantásra felhívta magára a figyelmet, de ahogy próbáltam közelebb férkőzni hozzájuk, mindig tova repültek a tó egy másik szegletébe.

Azért sikerült egy termikező egerészölyvet lekattintani és két nagy fakopáncs tojó is felhívta magára a figyelmet.

t.

  Az igazi meglepetés csak ekkor jött egy kis csöppség személyében. E bátor kis ökörszem mit sem törődött közeledtemmel és szinte karnyújtásnyira keresgélt a bokrok mélyében. Így figyelgettem úgy 5-6 méter távolságból míg nem egy szabadabb területen lévő ágra nem szállt, így gyorsan készítettem néhány pompás képet, majd ahogy megjelent, el is tűnt az ágak sűrűjében.

Villa Fiore őszapói, vadlúdai és ..

A malom patakja felett suhanó récék.

 A Lesence patak és környéke.

Az ünnepek alatt sikerült 2 napot pihenésképpen a Balaton-felvidéken töltenünk. A Lesencetomaj szomszédságában lévő Gubacsi malom, ma egy csodás panzió "Villa Fiore" névvel. Csodás táj, csodás környezet, csodálatos vendéglátás, ajánlom mindenkinek aki egy kis vadregényes mediterrán pihenésre vágyik. Nyáron még csodásabb.

Kirándultok a közelben kicsit távolabb és a Balaton partján is sétálgattunk egy keveset.

A parton sirályokkal, hattyúkkal, récékkel és néhány dolmányos varjúval találkoztunk.

A  több száz éves vízimalmot anno a tövében folyó Lesence patak energiájával működtették, melynek partján ma csodálatos sétákat tehetünk mindkét irányba. A közelben számos magaslest találni, de nélkülük is egy 2 órás séta is csodás élményekkel gazdagíthat.

 Az egyik ilyen séta folyamán találkoztunk néhány falatozó őzzel, felriadó fácántokkal, keresgélő őszapókkal és még nem volt vége. Az őzek után lopakodva egy szántóföld szélére értünk amikor is az ott falatozó több száz vetési varjú úgy 80-100 méterre tőlem megriadva gágogva nekiindult a messzeségnek. Hát nehéz leírni azt a bizsergető érzést amit akkor éreztem.

Földön, ágon, s levegőben

A hétvége folyamán madár kedvenceink számos módját találták meg annak, hogy is hívhatják fel magukra figyelmemet és mily módon szórakoztassanak minket. Szinte minden percben akadt valami figyelemre méltó esemény, már már kórós szenvedélynek tűnhetett, ahogy figyeltem őket.

 Reggel a lovastanyán, délután a szomszédos kert gyümölcsösében.

Egy csodálatos vörös vércsével kezdődőtt, ahogy egy mező felett szitálva figyelte leendő zsákmányának felbukkanását. Nem messze tőlük egy bíbic száguldott végig a rét felett.

A következő pillanatban már egy kedves vadkacsapárt sikerült felzavarnom egy tenyérnyi kis ideiglenes tavacskából.

A mezőn sétálva, egy megtermett cserje sűrű ágai között, egy pamacsra lettem figyelmes, aki  kitartóan hangoztatta hangos strófáit. Közeledve kezdett feltűnni erős felépítése és erős csőre illetve egyszerű tollruhája. Szinte biztosra vettem, nem lehet más, mint egy sordély, a sármányok legnagyobbika.

 A lovastanyán találkoztam még néhány pacsirtával, rozsdafarkúval és néhány, a távolban tovaszaladó őzikével, ja és sok-sok barázdabillegetővel. No meg egy párbajozó egerészölyvvel, akivel egy dolmányos varjú próbált szembeszállni.

A nap második felében egy kerti gyerekzsúron töltöttünk néhány kellemes órát, ahol számos újabb madárral volt szerencsém találkozni.

Egy szarkapár lármázott a kert végében, néhány kenderike nótázott a közeli diófa tetején, no meg a zöldikék, tengelicek is meg-megjelentek.

A délután végére egy csapat seregély jelent meg a fejünk felett és mutatta be nekünk a családi életét.