Hajnali séta a vácszentlászlói tónál

Fülemüle és társai.

Szombat hajnalban egy régóta tervezett sétát tettem a településünk határában található horgásztónál. Gyakran járunk a lányokkal sétálni és kerékpározni a tavat övező sétányra, de hajnalban már nagyon régen nem jártam arrafelé. Mondanom se kell, nem bántam meg, és bár nem én voltam az első fecske a tónál, (számos horgász megelőzött) de így is rengeteg csodálatos hanggal és látvánnyal lettem gazdagabb. Tucatnyi nádirigó fogadott a nádasok szélén, bár közeledtemre a nádas biztonságosabb részeire húzódtak, de éneküket tovább folytatták. Az ágon figyelő rozsdafarkú jelezte a házak közelségét, a felriadt örvös galamb pedig a fészkének helyét. Találkoztam még hatalmas szitakötővel birkózó barázdabillegetővel, az ágak között röpködő füzikékkel és zöldikékkel. Számos tengelic és csicsőrike srófolta nótáját , de a legnagyobb öröm a csalogánnyal történő találkozásom volt. Énekét hosszú időn keresztül hallottam, sőt távolabbról több társa is énekelt.

Rigó vagy mégsem...

Nádirigó Acrocephalus arundnaceus

Első pillantásra mérete és viselkedése mint egy kisebb méretű rigóé. De valójában a poszáták (Sylviidae) családjának nagy és zömök képviselője. Vízpartok nádasainak elmaradhatatlan madara és hangja, éneke összetéveszthetetlen kuruttyolás szerű "kara-kara-krik-krik" melyet órákon át tud énekelni egy egy nádszálon vagy vízparti faágon. Nagyon félénk, bujkáló madár, nehezen megközelíthető, az első gyanús jelre biztonságosabb helyre repül. Amint észrevesszük , strófái ismételgetései közben, első pillantásra is feltűnik torkának tűzpiros színezete. Tollazata hasonló számos poszátáéhoz, világosbarna háta és fejtetője halvány szemsávval, világos has és a fehér torokrész teszi teljessé tollazatának leírásét. Sajnos kizárólag a nádasok lakója, így kertünkben csodálhatjuk e bájos jövevényt.