2009. január 26., hétfő

A harcias kékcinege



A hideg napokon zsúfolt etetők fogadhatják madarainkat. Ilyenkor nagy a konkurenciaharc a jobbnál jobb helyekért. A kékcinege az egyike a legkisebb téli vendégnek, de amilyen kicsik olyan magabiztosan harciasak is. Mint a cinegék általában, ők sem az etetőn fogyasztják el a megszerzett csemegét(kivéve a kilógatott eleségek), de azért meg kell szerezni és ők meg is szerzik. Kedves látvány például, ahogy a kihelyezett faggyúgolyón percekig körbe-körbe járva csemegéznek, keresvén a legjobb falatokat. ..és amikor álarcos tekintete felénk irányul, máris örökre szívünkbe lopta magát a kis bátor harcos.

2009. január 14., szerda

Mikor is etessünk...





Gondolom, sokunknak okoz fejtörést, mikor is etessük a madarakat kertünkben. Az elején leszögezném, nem vagyok sem ornitológus, sem más hasonló tudománnyal foglalkozó szakember, csak egyszerűen szeretem a madarakat.


Az elmúlt években sok könyvet és cikket olvastam ebben a témában és hát... Sajnos rengeteg cikk volt, mely már magában sok ellentmondást hordozott. Így elkezdtem a megfigyeléseimre és logikus gondolkozásomra hagyatkozni. Nálam egész évben találnak az ide látogató madarak ételt, italt, de természetesen télen sokkal több és változatosabb étrendet biztosítok számukra. Nyáron meg-megjelenik egy-egy madár az etetőnél, ha az emlékei erre hozzák, de télen csapatostul szinte egész nap (persze mondhatnánk ez természetes, igen az) érkeznek vendégek és töltik meg begyüket a számukra kedves csemegével. ..és itt jön az én elméletem: a madár ösztönállat és nem buta. Sokan azt mondják, hogy tavasszal és nyáron ne etessük őket, mert a könnyű táplálékszerzés miatt fiókáikkal ezeket etetik. Miért is? Tavasszal a kert telis teli rovarral, tetvekkel és más fehérjében gazdag táplálékkal. Gondoljátok, felcserélik? Szerintem nem és az állandóság is megmarad.
Kellemes érzés nyár közepén is amikor, hol egy tengelic, hol pedig egy kékcinke látogat az etetők környékére.
Ajánlom, gondoljátok végig!

2009. január 7., szerda

A gyerekek és az etető készítés.


Sokszor fog el az ihlet és fabrikálok ilyen-olyan etetőket. A két nagyobbik lányom (4 és 7 évesek) ilyenkor sokszor lábatlankodnak és próbálnak meggyőzni, hogy ők is igen jól bánnak a kalapáccsal, a csavarhúzóval és minden kéznél lévő szerszámmal. Egyik ilyen alkalommal jött az isteni szikra, készítsenek maguknak saját kis etetőt!!! Így még inkább közelebb kerülnek a természethez, a madarakhoz és együtt lehetünk velük. Ugye jól hangzik? Kaptak tőlem néhány lécet és szeget, majd együtt összeeszkábáltuk a kis etetőket. A képen éppen egy Zöldike csemegézik. Esténként együtt töltjük teli az etetőket, ha az időnk engedi. De sajnos csak hétvégenként adódik lehetőségünk gyönyörködni az éhes látogatókban.

2009. január 4., vasárnap

A közkedvelt bodza



A bodzabokrot szinte mindenki ismeri. Egy azon növények közül amelyett mindenki számára csak ajánlani tudok ha nem is a habitusa miatt de... Virágából sokan készítenek szörpöt, a bátrabbak a piros bogyóiból lekvárral is próbálkoznak (szilvával keverve nagyon hatásos). De a madaraknak is igazi csemege. Ősszel amikor lédús szinte minden madár meglátogatja a bokrokat a kis poszátától a sárgarigóig. Fantasztikus látvány amikor néhány sárgarigó a hajnali fényben lakmározik a bokor tetején. De télire is tartogat csemegét néhány madár számára. A száraz lehullott bogyókból sok madár csemegézik reggelenként , hidegebb napokon akár többször is. Ilyen madarak a cinkék és a verebeken kívül az erdei pinty és a zöldike.

2009. január 3., szombat

Tengelicek csapatostúl


Ahogy a tél keményít és az eleség is egyre kevesebb, úgy gyarapszik az etető látogatóinak száma is. A madaraknak ilyenkor (kemény mínuszokban) sokkal több táplálékra van szükségük, tehát többször és tovább vannak az etetőn. Ilyenkor csapatostul jön az én egyik kedvenc madaram, a TENGELIC. Ritka a magányos tengelic, nem ritka nálunk a 25-30 egyedből álló csapat sem. Szeretik a nyitott, illetve függő etetőket. Akár fél órán át is lakmároznak (ha meg nem zavarják őket) az etetőn. Megfigyeltem, hogy ameddig a csapat lakmározik, mindig van egy őrszem féle, aki vigyázza a lakomát, majd cserélnek. Az ember úgy érzi, egész nap eltudná nézni ezeket a csodálatos madarakat, de ekkor valami... és felröppennek, mintha ott sem lettek volna (csak a megdézsmált madáretető árulkodik), úgy eltűnnek.

Téli etető


A madarak a dús növényzetű kerteket (melyek hasonlítanak természetes élőhelyükhöz) részesítik előnyben. Arról, hogy én mit tettem ennek érdekében, azt majd egy másik szösszenetben, mivel télen a megfelelő élelemmel feltöltött etetők vonzzák csak igazán a madarakat. A széncinke és a kék cinke szinte azonnal odatalál, majd a mezei veréb és a tengelic, de idővel (kitartással) megjelennek a ritkább madárfajok is, mint pl. a zöldike, ökörszem, vörösbegy és csak a szerencsén múlik, hogy mikor jelenik meg egy-egy újabb faj.
Etetőket sok helyen lehet venni, de aki ezt nem teheti meg vagy egyszerűen szeret ilyen dolgokat maga készíteni (mint pl.én) egyszerűen és sokféle kivitelben teheti ezt meg. Későbbiekben nyújtok néhány ötletet ezek megvalósításához.

2009. január 2., péntek

Egy veréb is lehet...



A napokban feltűnt egy érdekes madár a kertben. Az általam ismert madarak egyikére sem illett pontosan a leírása, érdekes világosbarna színe fehér hasa és fehér csíkok a hátán, erős pintyszerű csőr de egészen világos. Folyamatosan kerestem az etetőn és környékén és végre sikerült lefotóznom a kis albínó háziverebet.

Gyurgyalag pár

Gyurgyalag pár

Én mint madárbarát...