Hűvös, szeles de csodálatos napsütéses reggelre ébredtünk, így bár az idő kissé csípős volt, nem hagyhattam ki a reggeli tóparti sétámat.
Újra nem csalatkoztam, tíz csodálatos vadkacsa úszkált a még mindig jeges tó egy jégmentes részén. Ahogy próbáltam egyre és egyre közelebb kerülni hozzájuk, hőseink észrevettek és úgy 5 perces csodálatos kőrözésbe kezdtek, majd landoltak, de sajnos nem sokáig, mivel újabb közeledésemre újra neki iramodtak.
..egy jobbkanyar |
Egy nádas csomó mögé bújva próbáltam bevárni őket, de hát úgy 6-8 perc várakozás után rá kellett ébrednem a valóságra, tudják hol vagyok. Így kicsit csalódottan indultam visszafelé, de kár volt búslakodnom, alig haladtam 150-200 métert az egyik horgász bodega mögött megpillantottam őket, ahogy kacsasorban megbújnak, de újra ők is kiszúrták érkeztem és uzsgyi tova repültek. Nemsokkal később a tó partján leszálltak és megpihentek. Ami viszont nem kerülte el a figyelmemet, hogy a tíz madarat, 4 pár és két magányos hím alkotta és figyelemre méltó volt, ahogy a párok mindig együtt, közel egymáshoz repültek, totyogtak és úszkáltak.
és jobbkanyar kettesben |
Játék a levegőben. |
egy fiú, egy lány |
Mint egy légi bemutatón |
Így is csodálatos 1/2 órát ajándékoztak nekem eme napsütötte, bár igen szeles reggelen.
A séta folyamán szerencsém volt még egy nagy fakopáncs tojóhoz és egy színpompás erdei pinty hím képviselőjéhez is.
Szép fotók, különösen a fakopáncsról! Én is készítettem már a mienkről néhányat, de nem elég jó a gépem. Ha pedig túl közel megyek hozzá, elbújik az ág takarásába...
VálaszTörlésGyönyörűek!
Szia Joe bácsi!
VálaszTörlésKöszönöm!
Én is nagyokat mulatok amikor a fa mögül kikandikálnak, így tesznek még a fakuszok is.
Péter