Úgy 5-6 éve lehetett amikor a fenti kisszoba ablakából egy nyár-végi reggelen megpillantottam egy csodálatos sárgarigó párt amint a bodza lédús bogyóival csillapítják éhségüket. Sajnos néhány pillanattal később ők is észrevették érdeklődésemet és gyorsan tovareppentek. Ez volta pillanat amióta szeretném őket újra és újra megpillantani és ha lehetőségem nyílik rá lefotózni. Mivel az egész napot a magas fák csúcsain rejtőzködve töltik, csak a hím gurgulázós énekére felfigyelve lehet sejteni, merre is tartózkodnak. Az egyik késő délutáni órában a kertvégében lányaimmal beszélgetve lettem figyelmes egy sárga madár reptére amint tőlünk úgy 15- 20 méterre az egyik magasba nyúló száraz ágat választotta landolása helyéül. ...és mivel mint szinte mindig a fényképező is nálam volt, sikerült kihasználnom azt a röpke 20 másodpercet néhány képet készítése erejéig. Mondanom sem kell szinte én is szálltam sz örömtől, még így ily távolról készített képek esetén is.
Nagy kedvenc, sajnos nekünk még nem sikerült eddig lefotózni, pedig hajkurásztuk eleget... :)
VálaszTörlésNem hiszed el, de még nem sikerült velük találkoznom, pedig a város szélén élnek és virulnak, akik arra laknak mesélik, hogy mennyi szép példány van.
VálaszTörlésÉn szerényen beérem a feketével is :-)...ezek abszolúte nem félősek, énekelni is szépen tudnak...elvégre az eper szüret után szerenádot adott nekem az erkély korlátján :-)
csipike