Etetői szokások III. rész Tengelic

Tengelic (Carduelis carduelis)

Amint megjelennek a madáretetőkön igazi színkavalkád keletkezik a kertünkben. Bámulatos tollruhájuk összetéveszthetetlen, azonnal felismerhető. A cinegékkel ellentétben az etetőkön fogyasztják el a megszerzett táplálékot, így egy-egy etetőn akár tucatnyi tengelic is majszolhatja a finomságokat. Nyelvükkel hihetetlen ügyességgel forgatják a magokat, majd erős csőrükkel könnyedén törik fel a héjakat. Nem válogatós szinte minden magnak örül, de fő táplálékuk (a természetben) az aszat jellegű magvak. Csodálatos látvány ahogy egy nagyobb 20-25 fős csapat tengelic megszállja a hóval borított téli etetőket. 

Napraforgó, négermag, dió és egyéb olajos magvak, de nálunk a kihelyezett aszalódó szőlőt is szívesen csipegették.

Találkozás néhány kedves fakusszal

Hosszúkarmú fakusz (Certhia familiaris) és a rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla)

Fantasztikus meglepetést tartogatott számomra a vasárnap délutáni kirándulásunk, a tóalmási kastély arborétumában. E kellemes park sétányaival, növényeivel, tavacskáival és nem utolsó sorban állatvilágával csalogatja a látogatóit. Míg a lányok kerékpároztak és az avarba ugrándoztak, addig nekem a madarak megfigyelésére is jutott idő.

 A két fakusz faj igen hasonló, megkülönböztetésükben leginkább a hangjuk, és közelebbről megvizsgálva a karmuk különbözteti meg őket. Mivel nekem az első találkozásom volt e pirinyó (12cm) kis madárkákkal , az élőhelyük segített közelebb vinni a faj meghatározásához. A rövidkarmú fakusz él az alacsonyabban fekvő lombos erdőkben, így rá esett a választásom. Csodálatos volt  hosszú percekig megfigyelnem kutató tevékenységüket, ahogy spirálisan kúsztak felfelé a fákon. Némely madár tudomást sem vett rólam és kb. 8-10 méter távolságból figyelhettem. Mások mosolyt csaltak az arcomra, kedves bujkálásukkal, ki-ki kandikálásukkal a fa törzsének másik feléről.

Megérkeztek az első kék cinegég az etetőre!

Kék cinege (Parus caeruleus)

A elmúlt év "kis" közönség kedvence, aki nem utolsó sorban a lányaim kedvencei is, ma újra meglátogatták az etetőinket. Ahogy a verebek és a széncinegék társasági viselkedését figyeltem az aranyeső fánk csúcsán ficánkoló apró kék gombolyagra lettem figyelmes. Érdekes volt megfigyelni, hogy inkább a fa ágat pásztázták végig, az etetőkre szinte alig jártak. Biztos találtak még kis bujkáló ínyencebb falatokat. 

Pocokvadász a mező felett!

Egerészölyv (Buteo buteo)

Mindig is lenyűgöztek a ragadozómadarak a fenséges megjelenésükkel, az egerészölyv közülük is az egyik kedvenc. Sokszor látni autóutak menti oszlopok tetején vagy egy-egy öregebb fa kinyúló ágán üldögélve. Sokszor próbáltam lencsevégre kapni, de sajnos nagyon óvatos és amint valami megzavarja nyugalmát, azonnal tovaszáll. Sokfelé tévesen káros madárnak tartják, a nyúl és fácánt populáció csökkenését hozzák velük összefüggésbe. De karmai felépítése nem teszi lehetővé a nagyobb méretű állatok elejtését, így ez alaptalan. Főképp egerekkel és pockokkal táplálkozik, de gyíkokat és más kisebb méretű zsákmányt is elejtenek. Költési időszakban naponta legalább 30 pockot kell, hogy a fészekalj számára megfogjon. A rágcsáló populáció nagyságától függ az ölyv fiókák száma is, ha kevés az élelem, kevesebb tojást rak a tojó.
Ma a lányok boldogi lovaglása alkalmával több mint egy órányi időm volt megfigyelni néhány csodálatos példány közülük. Az érdekesség, hogy a  közelben békák után kutató kócsagok tudomást sem vettek róluk.
Bár a vadászok ritkítanák állományukat, hazánkban védett madár.

Cél a madárbartát munkahely!!

Történet az új etetőről..

Több bejegyzésben szerepelt már a hétköznapjaim színteréül szolgáló munkahelyem kertje és annak madárvilága. Az elmúlt évek célravezető munkájával és a kert növényeink fejlődésével, egyre több madár talált itt élőhelyet, mások pedig meg-megpihenve keresik élelmüket. A téli etetést az elmúlt években nem sok siker kísérte, bár az elmúlt télen néhány széncinege meglátogatott minket. Nem úgy az elmúlt 3 napban. A Zsófi lányommal készített etető szerdai kihelyezése után nem kellett sokáig várni az éhes szájakra. Péntek délutánra pedig állandó csapatok tömték bendőjüket a kihelyezett magokkal. Tegnap délután a rend kedvéért zöld küllő barátunk is meglátogatott minket egy kis hangyászással egybekötött tollászkodásra.

Az első mozgalmas hétvége az etetőkön

 Bár még csak 2 feltöltött etetőt és egy új, a lányokkal együtt készített csemegekosarat helyeztem ki, a hétvégén számos széncinege keresett élelmet nálunk, miközben a helyi érdekeltségű verebek egyre több fortélyt lesnek el a cinegéktől. Ma délután sikerült némi szabadidőre szert tennem és így ismét tudtam néhány új etetőt készíteni. Ha a lányok elkészültek a kipingálásukkal, egy bejegyzésben bemutatom őket, illetve a Zsófi-Szonja párossal készített csemegéről is szót ejtek.

 Cinege a gyümölcskosáron

Ja és a friss vizet se felejtsük el!!

Lovak, madarak, őzek, no meg a Zagyva!

A hétvégén ismét lovagolni vittem a lányokat Boldogra, a Zagyva partjára. Most is, mint általában, a természet és legfőképp a madárvilág megfigyelésével töltöttem e kellemes perceket. Nem volt több, mint bő egy óra a várakozás, de annál mozgalmasabb. Szinte alig tettem néhány lépést, máris számos madár csapat vett körül. A villanyvezetéken hatalmas seregély csapat üldögélt, a közeli kifutón pacsirták falatoztak. Alig értem ki a farm szélére, amikor a nádas felől mozgásra lettem figyelmes és hatalmas meglepetésemre egy egész őz csapat rohant a biztonságosnak vélt sűrű növényzet felé. Az egyik gazdasági épület tetején pedig egy kedves rozsdafarkú folytatta reggeli tollászkodását. Ahogy a nádas felé közeledtem, egy gyönyörűséges Nagy kócsagra lettem figyelmes, amint a Lovasfarm felé közeledik és a lovaktól néhány méterre a mező szélén landol. Óvatosan közelebb lopóztam és sikerült néhány elfogadható képet készíteni a nap egyik nem várt meglepetéséről. A mező felett köröző egerészölyv már csak hab volt a tortán. 

...És a távolból egy fa tetejéről egy gébics figyelte mit is csinál a kezében azzal az izével az a kétlábú.

Zöld küllő

Mozgalmas, szellemileg kissé viseltes keddi munkanap végeztével, az ablak melletti fogason pihenő zakómat kívántam a kezem ügyébe keríteni, amikor is az irodától nem több, mint 4 méterre megpillantottam a nap vendégét, a környék zöld küllő madarát. Mára elmondhatjuk, hogy szórványos vendége cégünk kertjének, bár én magam ezidáig csak 4x láttam, akkor is inkább déltájban hangyászott nálunk. .. és a fényképezőgép hol is lehet máshol, mint a zakóm alatt, a fogason. Készítettem is jó néhány sorozatot a piros fejtetős kedvencről.  Kollégáim körében a zöld küllő, mint szállóige terjed. Jó érzés, hogy a madarakat kevésbé kedvelő kollégáim fantáziáját is meg tudom mozgatni.

Nyári gyurgyalag emlékképek!

 A nyári fiókák bemutatásakor Ők lettek volna a pont az I-n, de sajnos a napok gyorsabban szálltak, mint gondoltam volna. Addig tartogattam az élményemet, amíg október közepéig nem szökkent az idő. Na de sebaj lehet, hogy most miután már útra keltek, még izgalmasabb nézegetni a képeket. A fészeknek használt löszfalba vájt üreget elhagyván néhány hétig nem láttam őket és amikor újra megpillantottam őket barátom kertjében, szinte azonnal szemet szúrt a farkuk rövidsége, ami  fiatalságukra utalt.Egyik szülő a távolból tartotta szemmel a kis falánk, de már vadászatból jelesre vizsgázó utódokat.

 Azért a szülők a közelben figyeltek.