Történet az új etetőről..
Több bejegyzésben szerepelt már a hétköznapjaim színteréül szolgáló munkahelyem kertje és annak madárvilága. Az elmúlt évek célravezető munkájával és a kert növényeink fejlődésével, egyre több madár talált itt élőhelyet, mások pedig meg-megpihenve keresik élelmüket. A téli etetést az elmúlt években nem sok siker kísérte, bár az elmúlt télen néhány széncinege meglátogatott minket. Nem úgy az elmúlt 3 napban. A Zsófi lányommal készített etető szerdai kihelyezése után nem kellett sokáig várni az éhes szájakra. Péntek délutánra pedig állandó csapatok tömték bendőjüket a kihelyezett magokkal. Tegnap délután a rend kedvéért zöld küllő barátunk is meglátogatott minket egy kis hangyászással egybekötött tollászkodásra.
2010. október 29., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Gratulálok,nem semmi!!!!Hozzám tegnap EGÉSZ nap jöttek enni a széncinkék.Én nem tudom,hogy ennyire éhesek voltak-e,vagy ilyen sokan vannak?Hiszen olyan egyformák.:)
VálaszTörlésSegíts nekem,kérlek!Szeretnék madárbarát munkahelyet,DE: a szobám a 2.emeleten van,egy régi épület és csak az ablakpárkányra tudnék valahogy etetőt tenni,viszont arrafelé rengeteg a postagalamb-féle.
Szia Mammka!
VálaszTörlésSzerintem a galambok nem fogják zavarni a leendő kis éhes szájakat. Mondjuk két kisebb zárt etető biztos megfelelne erre célra és ha van rá lehetőség valami függesztékes (faggyúgolyó)dolgot is kitennék.
Szia!
VálaszTörlésArra vagyok kíváncsi, hogy a lyukakhoz belülről mit tettél, hogy a magok nem szóródnak ki?
Igazából kívülről nem látom semmi ilyesminek a nyomát.
Köszi
Attila
Szia Attila!
VálaszTörlésBelülről a luk felett kell egy terelőt betenni, hogy ne tudjon lefelé hullani a lyuk vonalában .
Péter