Gyurgyalagok (Merops apiaster)
Körülbelül egy hete, egy-egy rövidebb időre a hangjukat hallottam a messzi távolból, de megpillantani nem volt szerencsém őket. Hasonlóan kezdődött ez tegnap délután is, amint Pali barátommal kedvenc gyümölcsösét nézegettük. Hallottam őket a messziből, majd ahogy közelednek és nagy szerencsénkre a már jól ismert pihenő helyükön, egy öreg diófa csúcsán lévő száraz ágon pihent meg egyikőjük. Sajnos csak néhány másodpercig maradt, majd követte társát. Egyenlőre csak ezt az egy párat láttam, de mivel a költőhelyük a szomszéd telken lévő löszfal, bízom benne, hoyg többen is előkerülnek.
Az elmúlt évi bejegyzés itt található!
2010. május 30., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Öröm látni, hogy névadó madaraink másoknak is annyi örömet szereznek mint nekünk. Szép fogás. Gratula
VálaszTörlésNa ne mááá! Hogy Nektek milyen szerencsétek van!!!
VálaszTörlésA múlt héten nekem is volt szerencsém egy gyurgyalaghoz, igaz nem a kertünkben volt, hanem útközben találkoztam vele a településünk határában. (Életem második élőben látott gyurgyalagja) Amikor megláttam, és tudatosult bennem, hogy mit látok, elkezdtem kiabálni és verni az autó kormányát, hogy: "Gyurgyalag! Gyurgyalag! Láttam egy gyurgyalagot!" Szegény gyermekeim csak pislogtak a hátsó ülésen, hogy mi lelte az anyjukat. Ezek után el lehet képzelni, hogy hogy reagálnék, ha a kertünkben látnék egyet...
Megint csak irigyelni tudlak! Nem beszélve az előrelátó gondolkodásról, hogy a fényképező masina épp kéznél volt...
Na, de hogy ne mindig csak irigykedjek, megpróbálok egy képet belinkelni arról az útról, ahol naponta négyszer járok. Ezen az "alagúton" szoktunk átmenni:
VálaszTörléshttp://1.bp.blogspot.com/_9ubaM5EwTRw/StIcZyslwKI/AAAAAAAAAFU/C8MEu_dtLTg/s1600-h/DSCF1937.JPG
Szia Wyrusch!
VálaszTörlésAmikor meghallottam közeledni a gyurgyalagokat, mindenkinek mozdulatlannak és hangtalannak kellet lenni. Meg is lepődtek amikor végre leszállt egyikőjük a fára. Az út ahol nap mint nap jársz a kép alapján is vadregényes!
Péter