Nagy örömömre egyre több kertben fedezek fel fészkeket, sok kert igazi madárparadicsom, még ha némelyik tulajdonos nem is tud róla. Néhány napja egyik kedves ismerősünk kertjében leltem 1-1 házi rozsdafarkú és tengelic fészekre. Szerintem a képek mindent elárulnak. A tengelic fióka még csak nemrég kelt ki a tojásból és vakon várja szülei által hozott finomságokat, míg a rozsdafarkú fiókák már komoly növekedésnek indultak. A kócos rozsdafarkú fiókák a lányok kedvencei lettek. A kis képeken az etetésben résztvevő hímek.
Érdemes a tengelic fészket jobban szemügyre venni, hogy milyen fantasztikus művészi munkát végzett, a szövés nagymestere. Érdekesség még a fészek fonásához használt némely anyag, melyet nem tudnék meghatározni és az a tény, hogy a tengelic általában a 4-5 méteres magasságot választja fészkelésül. Ezt a fészket pedig úgy nem egészen 2 métereres magasságban találtam.
valóban nyitott szemmel jársz.:) Az idén már én is jobban észreveszem őket.:)
VálaszTörlésMegyek,meg is nézem Rigóékat,meg a tujákat,hátha találok bennük valakiket.:)
Szia Mammka!
VálaszTörlésSikeres felfedezést! Várjuk a jelentést!:)
Péter
Szia!
VálaszTörlésNemrég fedeztem fel a blogod, nagyon tetszik! Szuperek a képek!
Én tavaly tettem ki egy odút, télen megtalálták a széncinkék, kb. 2 hete figyeltünk fel a csipogásra (nehézkes felnyitni az odú tetejét, aztán egyszer csak rászántam magam, 9 fiókánk van, ha jól számoltam), ma már olyan hangosak, hogy csak na, de nem merem felnyitni az odút még egyszer, mert félek, hogy megriadnak a szülők és nem jönnek vissza...
További jó blogolást, beteszlek a feedreaderbe. =)
Üdv, j.
Szia Kiddy!
VálaszTörlésRemélem az odún kívül is szerencséd lesz látni a kis cinegéket. Csodálatos a természet és alig veszünk észre belőle...? Szerintem mindenki irigylésre méltó aki ilyen közel tudja magát a természethez.
Péter
Nálunk sajna csak verebek fészkelnek, de azok dögivel. Még a fecskefészkekben is ők laknak. Már amiket épen hagytak, mert néhányat sikeresen tönkre vágtak.
VálaszTörlésReggelenként pedig behúzott nyakkal megyek a fürdőszobába, mert a gázkazán kéményén beesnek, és utána ott kötnek ki. Röpködnek össze-vissza, majd' leviszik a fejemet, míg kinyitom a fürdőszoba ablakát, hogy kirepülhessenek. Szinte hallom, ahogy kiabálják egymásnak, hogy: "Menjünk a vidámparkba, és az elvarázsolt kastélyba!!" , és zsupsz le a kéményen, végig a sötét csövön, kicsit ugra-bugra a kazánban, aztán röpködés a négy fal között, neki a tükörnek, ablaknak, egy-két tusfürdőt, szivacsot, ezt-azt a polcról leverve, az ijedtségtől egy-egy potty a kádba vagy a mosdóba, aztán csirimpolva vagy éppen csendben várni, hogy a gyanútlan kétlábú óriás csipásan, álmosan beszédüljön a fürdőszobába; újra csirimpolás, repkedés, amitől az óriás szeméből rögtön kipattan a csipa... Szóval amikor repülni tanulnak verebeink és kezdik felfedezni a világot, így indulnak napjaink.
Szia Wyrusch!
VálaszTörlésEzek a verebek úgy látszik vicces figurák. Ezt nálunk is mindig előadják. Múltkor sajnos az egész lakást végig járták és szarták!:).. a párom legnagyobb örömére.
Pétre