A mai délelőtt fő programja a madárfiókák jegyében teltek. Reggeli kertben töltött első pillantások egy kedves verébfiókára estek, aki szárnyai hatékonyságát tesztelte, eleinte kevés sikerrel. Zsófi, hogy Angie kutyánk ne tekintse verebünket kerti játéknak, magához vette, majd egy magasabb ágra helyezte. Szomorkodott is ,hogy hol lehet fiókánk anyukája, de nemsokára egymásra találtak. (első kép)

Nemsokára Zsófi egy másik kis fiókával (további képek) a kezében szaladt hozzánk, amely már az első pillantásra is sokkal fiatalabb volt és a terasz gerendáján fészkelő rozsdafarkú fészekből eshetett ki. Mivel a fészket 5 méter magasságba építették és ilyen magas létránk nem lévén egy kis fejtörést okozott, hogy is tegyük vissza a kis árvát a fészkébe. A megoldást a szomszédunk ki tolható alumínium létrája jelentette. Amíg én a kivitelezéssel voltam elfoglalva addig Zsófi lányom, a kertben található, bogarakat fogdosta és adta a féltett kis fiókájának, aki hangos szájtátogatással el is fogadta őket. 1 óra elteltével a kis fióka visszakerült rendeltetésszerű helyére, ahol néhány napig még testvéreivel, szájtátva várja majd szüleik által szállított fehérjedús finomságokat.