A mai délelőtt fő programja a madárfiókák jegyében teltek. Reggeli kertben töltött első pillantások egy kedves verébfiókára estek, aki szárnyai hatékonyságát tesztelte, eleinte kevés sikerrel. Zsófi, hogy Angie kutyánk ne tekintse verebünket kerti játéknak, magához vette, majd egy magasabb ágra helyezte. Szomorkodott is ,hogy hol lehet fiókánk anyukája, de nemsokára egymásra találtak. (első kép)
Nemsokára Zsófi egy másik kis fiókával (további képek) a kezében szaladt hozzánk, amely már az első pillantásra is sokkal fiatalabb volt és a terasz gerendáján fészkelő rozsdafarkú fészekből eshetett ki. Mivel a fészket 5 méter magasságba építették és ilyen magas létránk nem lévén egy kis fejtörést okozott, hogy is tegyük vissza a kis árvát a fészkébe. A megoldást a szomszédunk ki tolható alumínium létrája jelentette. Amíg én a kivitelezéssel voltam elfoglalva addig Zsófi lányom, a kertben található, bogarakat fogdosta és adta a féltett kis fiókájának, aki hangos szájtátogatással el is fogadta őket. 1 óra elteltével a kis fióka visszakerült rendeltetésszerű helyére, ahol néhány napig még testvéreivel, szájtátva várja majd szüleik által szállított fehérjedús finomságokat. 
:)
VálaszTörlésFantasztikus!!!Nálatok a madarak is a tenyeretekből esznek,:)
VálaszTörlésMicsoda élmény lehetett a kicsi lányotoknak!
Nálam szúnyog van csak,de az rengeteg....:(
Szia Mammka!
VálaszTörlésAz nálunk is van tömérdek! Nem merünk este 6 után kimenni a kertbe, mert megesznek!
Péter
Örülök, hogy sikeres mentőakciót hajtottatok végre. Nagyon ügyesek vagytok! Ami pedig a szúnyogokat illeti, mi sem szűkölködünk. A héten kinéztünk a Tisza-partra, hogy megnézzük a tiszavirágzást. Gyönyörű volt!!!!
VálaszTörlésLegalábbis ezt mondták azok, akik látták... Néhány óra késéssel lemaradtunk róla. Általában alkonyatkor szokott lenni, de képzeljétek, most hétfőn délután egy órakor(!!) kezdődött a rajzás, így este hétkor már csak 1-2 kérészt láttunk... Úgy látszik, a kérészek is teljesen megbolondultak! Vagy nem ismerik az órát???!!! A szúnyogok persze dőzsölhettek, mert nem mi voltunk az egyetlenek, akik lekésték a nagy eseményt. No de sebaj, legalább hozzájárultunk a békák és a madarak vas-beviteléhez...
Szia Wyrusch!
VálaszTörlésHihetetlen az optimista hozzáállásod! Legközelebb biztos ti is gyönyörködi fogtok benne. Mi is terveztük már e egyedülálló csodát megtekinteni.
Péter