Nem kellett sokáig töprengnem, kivel is kezdjem az etetői szösszeneteket, a széncinege biztosra vehetően etetőink első látogatója. Szinte nincs ember, aki ne ismerné e kedves cinegét. Messziről felismerhető énekét már az óvodában is dúdoltuk , bár télen más strófát hallat. Sárga tollazata és fekete fejtetője összetéveszthetetlené teszi kis kedvencünket.
Nem válogatós, szinte minden puha magvat szívesen fogyaszt a napraforgótól a dióig. Az etetőkben sem válogatós, mivel hihetetlen ügyességével a legtöbb etetőn ügyesen mozog. A megszerzett táplálékot a pintyektől eltérően, nem az etetőn fogyasztja el.
Ezt szeretik:
Dióbél
Napraforgó
Tökmag
Szalonna
Magunk készítette faggyúgolyó
Én is szeretem a madarakat, köztük a cinegéket is.
VálaszTörlésSzándékosan nem különítettem el, melyik cinegét, mert az etetőm körül háromféle is megjelenik nap mint nap.
A legtöbb igaz, a széncinege, de mikor megjelennek a ( házmesterék) a kék cinegék, akkor azonnal rendet tesznek az etető körül. Ők uralják a terepet. De időszakosan el el látogatnak az etetőhöz és az itatóhoz a barátcinegék is.
Sőt, színbiózisban él velük egy fekete rigó is, aki alig várja a földre lehulló magvakat, amiket a cinegék leszórnak az etető körül.
És még két faj megjelenik etetésre, az egyik nagyon óvatos, félénk, a vörösbegy. Nagyon megfontoltan közelít az etetőhöz.
És a rozsdafarkú is jelen van, ő inkább a földre lepotyogott eleséget szedegeti szívesebben.
Örömmel látom, hogy az itatót is sűrűn használják, amit naponta, ebben a hidegben többször is föl kell frissíteni, mert bele fagy a víz. Ilyenkor télen is kell a madaraknak a víz, a sok száraz eleséget föl kell puhítani a begyükben.
Szia Karesz!
VálaszTörlésKedves, hogy ily részletesen megírtad, az etetőnél szokásos napi programokat. A vörösbegy nekem nagy szívfájdalmam, az elmúlt 10 évben úgy 3 szor láttam az etetők környékén. A rozsdafarkúak a nagy talányok ebben a nagy hidegben.
Péter