2011. február 8., kedd

Verebek a pácban

A történet még úgy november elején kezdődött, azokon a csodálatos utolsó meleg  őszi hétvégék egyikén, amikor is a jó öreg almafát visszaritkítottuk. Mivel a levágott ágak igen jelentős mennyiséget alkottak és idő az összes összeaprítására már nem maradt, két nagy kupacba raktuk őket a kertünk közepén.
Az egyik főszereplő!

..és láss csodát, volt értelme ott hagynunk azokat a gallyakat!



és megérkezett a nagy éhes madár

várt és figyelt

mutatta gyönyörű farktollát.


Majd próbált hozzájuk férni.

Néhány hét elteltével a házunk közelében tanyázó házi verebek vették birtokukba, amikor is nálunk kosztoltak. Majd december végére jó néhány mezei veréb pár csatlakozott hozzájuk és így közösen üldögéltek az ágakon, nap mint nap ott napoztak, már ha sütött a nap.

Vasárnap dél környékén, egy az ablaknál töltött szösszenet alkalmával, nagy nyüzsgésre lettem figyelmes a gallyak irányából. Nem volt ez más mint egy karvaly kitartó támadása verebeink ellen. De a sűrűn egymásba rakott ágak igen jó védelmet nyújtottak a kis verebeinknek. Jaj annak aki kidugja a fejét, nem beszélve arról aki kiröppen. A karvaly néhány perc hasztalan próbálkozás után  tova szált.
..bár a kép régebben készült, de ma is így üldögélnek az ágakon!

Így lett a haszontalan ágakból búvóhely és a kis történetből happy end.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon helyesek,ahogy ott ücsörögnek!:) A piszok karvaly meg menjen máshova!!!!
    Én sem szeretem kiporszívózni a kertünket ősszel,kell hagyni kis búvóhelyeket bogaraknak,sünöknek.
    Sajnos,az emberem szereti kiporszívózni....

    VálaszTörlés
  2. Jó napjuk volt a verebeknek ;-)
    Szegény karvaly is éhes :-( megértem őt is, húsevő nem vega. Ilyen a tápláléklánc.
    Azért a gallyakat jövőre is hagyd ott ;-)
    csipike

    VálaszTörlés
  3. Kedves Mammka!
    Igen mi is nagytakarítást végzünk minden ősszel, de ilyen állbokrok mindig maradnak.
    Péter

    VálaszTörlés
  4. Kedves Csipike!
    Igen jó kérdés lenne, ha meginterjúvolnám az olvasókat a karvaly kérdésben. Biztos mindenkinek lenne saját véleménye.
    Péter

    VálaszTörlés
  5. Micsoda történés!! Ez nagyon jó! Mármint, hogy megfigyelheti az ember magát a táplálékláncot, a folyamatokat. Ne higgyétek, hogy gonosz volnék, de sajnálom a karvalyt, nyilván ő is szeretett volna enni egy kicsit... de ez most így alakult. Biztos talál majd más eleséget magának. :)
    Hozzánk nemrégiben egy szarka közelítette meg az etetőnél lógó szalonnatömböt, csípett is magának egy hatalmasat belőle aztán tovaszállt, elég sűrű a mogyoróbokor lombja, így csak a kisebb madárkák tudják igazán jól érezni magukat :)
    Viszont vannak napok, amikor arra leszek figyelmes, hogy senki sem jön enni, mert érintetlen marad a kirakott eleség...ti tapasztaltatok már ilyet??
    Erika

    VálaszTörlés
  6. Szia Erika!
    Igen! Valahol az igazság a Veréb és karvaly között van. Nem tehet róla a karvaly hogy ezt szánta neki az úr, sőt a verébnek is szívességet tesz mivel kiválassza a gyengét és így erősíti a gén állományt.
    Az etetők ilyenkor eléggé kihaltak, bár nálunk azért járnak, főképp cinegék.
    Péter

    VálaszTörlés

Gyurgyalag pár

Gyurgyalag pár

Én mint madárbarát...