Balkáni fakopáncs, apa és fiókája.Vasárnap délután a kert végében bóklászva egy fakopáncs hangjára lettem figyelmes és mivel figyelmesen kémleltem a hang irányában meg is pillantottam a környék fa doktorát amint a sűrűben kutatgat. Sajnos ő is hamar felfigyelt közelségemre így a magasban lévé száraz ág mögé bújt. Jó néhány percig játszotta velem az ilyenkor szokásos harkály játékot, melyet a zöld küllőtől a nagy fakopáncsig minden harkály előszeretettel szeret játszani. A fa másik oldalára bújva ki ki leselkedik és kémleli az idegent, aki én voltam. Hát ezt játszottuk néhány percig, míg nem magára hagytam játszótársamat. De ez tudatos volt, úgy 2 perc elteltével visszatértem a tett helyszínére amikor is újra megleltem madarunkat. Vagy mégsem?
Hát nagy volt a meglepetésem mikor jobban szemügyre tudtam venni őkelmét. Nem volt más ő mint az előbbi hím balkáni fakopáncs fiacskája. .. és mit csinált amint észrevett? Elbújt ugyan azon ág mögé. Hát nem gyorsan tanul a kis madarunk?
A fejtetőjükön lévő piros folt fedi fel kilétüket. A hímek tarkója piros a tojó fejtetőjéről hiányzik a piros szín, a fiatal madarak pedig a fejük tetején hordják a piros foltot.
..és aztán tova repült...
Gyönyörű képek. Tényleg nagy "játékosok" a harkályok, volt szerencsém táncolni fa körül. No meg a mókusok is. :)
VálaszTörlésKöszi! Józsi!
VálaszTörlésKépzeld tegnap az tojóval láttam repkedni!
Péter
De aranyos fióka :-)...nem is tudtam, hogy a fióka búbja piros, no majd figyelem ezután.
VálaszTörléscsipike
Szia Csipike!
VálaszTörlésUgye, mily kedvesek? Nemrég a tojóval sikerült lekapnom őket!
Péter