Csóka kontra fekete rigó

Tavasz elején minkét madár jellegzetes hangja járja be a kertek csöndes zugait. Az egyiket egy kedves énekesnek tartják, a másikat egy kis idő után idegesítőnek. "Kinek a pap, kinek a papné", tartja a közmondás. Az én egyik kedvenc énekesem a fekete rigó, különféle kedves kis dallamaival, de a csóka is igen szórakoztató tud lenni, változatos strófáival és kitartásával. Míg a csóka nemei nem eltérőek (fekete ruhájukat, csak szürke csukjájuk töri meg) addig a fekete rigóknál jól megkülönböztethető a két nem. A hímet jellegzetes fekete tollazatáról, sárga csőréről és sárga szemgyűrűjéről azonnal felismerhetjük. A tojónak is sárga csőre és sárga szemgyűrűja van, de sötétbarna tollazata és foltos begye teszi megkülönböztethetővé, bár a fiatalok is hasonló ruhát viselnek. A társas életre berendezkedett csókák évente egy fészekaljat raknak, ellenben a fekete rigók háromszor- négyszer is költhetnek évente. A feketerigó étrendjét csigák, hernyók és gyümölcsök teszik ki, ellentétben a csóka a fészekaljakat is fosztogathatja. Végezetül legyen az a csóka vagy fekete rigó, mindegyikben meglehet találni a reá jellemző érdekességet, kedvességet.