2010. május 11., kedd

Hajnali séta a vácszentlászlói tónál

Fülemüle és társai.

Szombat hajnalban egy régóta tervezett sétát tettem a településünk határában található horgásztónál. Gyakran járunk a lányokkal sétálni és kerékpározni a tavat övező sétányra, de hajnalban már nagyon régen nem jártam arrafelé. Mondanom se kell, nem bántam meg, és bár nem én voltam az első fecske a tónál, (számos horgász megelőzött) de így is rengeteg csodálatos hanggal és látvánnyal lettem gazdagabb. Tucatnyi nádirigó fogadott a nádasok szélén, bár közeledtemre a nádas biztonságosabb részeire húzódtak, de éneküket tovább folytatták. Az ágon figyelő rozsdafarkú jelezte a házak közelségét, a felriadt örvös galamb pedig a fészkének helyét. Találkoztam még hatalmas szitakötővel birkózó barázdabillegetővel, az ágak között röpködő füzikékkel és zöldikékkel. Számos tengelic és csicsőrike srófolta nótáját , de a legnagyobb öröm a csalogánnyal történő találkozásom volt. Énekét hosszú időn keresztül hallottam, sőt távolabbról több társa is énekelt.

2 megjegyzés:

  1. Hű, de jó lehetett az a hajnali séta! Tavaly én is sok napfelkeltét láttam, amikor futni jártam, de a madarak csicsergését nem nagyon hallottam- a saját lihegésemtől...

    VálaszTörlés
  2. Szia Wyrusch!
    Mint minden történeted a mostani is nagyon frappáns! Jó dolog, hogy mindig eszedbe juttat valamit egy-egy írás, szösszenet.:)
    Péter

    VálaszTörlés

Gyurgyalag pár

Gyurgyalag pár

Én mint madárbarát...