Nem sokkal napnyugta után lehettünk, a fák és házak tövében a szürkület jelei keveredtek a környék ablakairól visszaverődő vöröses fényekkel, de a házak tetején még ragyogó fényesség honolt. Ahogy így sétáltam, rozsdafarkú fiókák hangjára lettem figyelmes, ahogy szüleiket hívogatják, nem szűnő étvágyuk csillapítására.
..és lám pont a szomszédos ház tetején pillantottam meg őket amint tátott szájjal várják anyjuk, no meg apjuk által hozott csemegéket.
Sőt az egyik szülő érkeztét is sikerült lencsevégre kapnom egy jókora szaftos falattal.
2011. július 24., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
nagyon jók ezek a képek :)
VálaszTörlésSzia Andi!
VálaszTörlésKöszönöm! Nekem is tetszenek:))
Ó,ó! Aki tud, az tud!
VálaszTörlésJaj de aranyos :-)... nagyon tudják követelni a kaját :-)...minden fiókára érvényes :-), csodálom a szülőket ahogy rendületlen szorgalommal szerzik az élelmet nekik.
VálaszTörléscsipike
Nekem is vannak minden évben, sőt egyszer tanúi lehettünk amint egy kakukk betette a fészekbe a tojását a kicsiny rozsdafarkú tojások mellé. Ez a postaládánkban volt, így figyelemmel tudtam kísérni az eseményeket. A kakukkfióka kikelt, és a kicsiny madár egész nap hordta neki az eledelt, miközben a kis tojásokat folyamatosan kirugdosta a fészekből. Többször próbálkozam hogy visszateszem, de nem jártam sikerrel, mert pillanatok alatt kirakta a tojásokat. Végül a tojások elpusztultak, a kakukk pedig kirepüt, de legalább 2-szer akkora volt mint a nevelőanyja.
VálaszTörlés