Etetői hangulatjelentés VIII.

...és a hiányérzet.

Melyet egy számomra kedves madár, a csúszka okoz. Számos helyen találkoztam már e csodaszép madárral , de szomorúságomra még az etetőinken nem pillantottam meg. Amint e csöppnyi hiányosság megszűnne és sikerül lencsevégre kapnom egy várva-várt egyedet, azonnal részletesebb bemutatóval színesítem a blogot.

A mai nap bár rengeteg vendég látogatott az etetőkre, de a fényviszonyok nem voltak a legkedvezőbbek a fotók készítésére. Azért néhány sikeresebb képet megosztanék veletek.

A Dunántúlon délelőtt óta esik a hó és e sorok írása idején Székesfehérvár is vékony hótakaró alatt lehet. Éjszakára remélem mi is néhány hópehellyel gazdagabbak leszünk.

    

.

Etetői hangulatjelentés VII.

Nagy izgalommal vártam a reggelt az újonnan kihelyezett etető végett. Sajnos az új etetőt még nem vették birtokukba kis kedvenceink, de nagy örömünkre sok-sok madárvendég jött fogyasztani. Újból tettem ki az etetőre szőlőt is és reszelt sajtot. Nagyszámú kék cinege és  széncinege nyüzsgött az etetőkön, de néhány tengelicet és mezei verebet is láttam, sőt délben egy balkáni gerle is tiszteletét tette az egyik etetőn.

Cinke - Mókus barátság..

Cinke - Mókus barátság talán csak a mesében létezik, de egy nyaralásunk alkalmával a balatoni kerti fenyvesek között bújkáló madarakat figyelvén egyszer csak egy mókusra lettünk figyelmesek., ahogy egy helyi mandulafán egy széncinegével közösen falatozik és ki-ki  fogyasztá a maga csemegéjét.  A lányok nem hittek a szemüknek  és nagy szerencsénkre a mókus vagy 5 percig tömte bendőjét és csak azután érezte úgy, hogy tovább kell állnia. Tegnap a madár fotó archívumomban akadtam a képekre, melyeket meg kell hogy osszak Veletek.

Tavaszra várva!!!

Bár a tél még sok havat és meglepetést tartogathat és természetesen szeretném még kiélvezni az etetőkre látogató madarak sokszínűségének látványát, de e komor hétköznapok sötét estéit már a tavaszvárás gondolatai éltetik. Arra az elhatározásra jutottam, hogy blogomat megpróbálom a természet egyéb csodáival még színesebbé tenni. Így tavasztól a blog "A Kertem madarai és más természeti szépségei" címet fogja viselni. Remélem hasonló örömmel olvassátok majd ezen sorokat is.  Mivel Zsófi lányom szerint kertünkben a madarak boldogabbak mint máshol.

Amiért e szösszenetet papírra(blogra) vetettem az egy igen kedves könyvem beharangozása. 2008 karácsonyára szeretett páromtól kaptam egy nagyszerű könyvet, mely a Kárpát-medencében található állatvilágot mutatja be számunkra, színes, élvezetes ismertetőkkel. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

A hétvégében nagyon bízom, mivel van egy kedves madár, akit már nagyon szeretnék látni az etetőmön. A következő írásomban vagy így, vagy úgy, de bemutatom.

Elkészült !

Mivel a nagy izgalmunkban, Édesanyát (páromat) nem bírtuk megvárni, a lányokkal nekiláttunk kipingálni az új etetőt. Hát nem lett oly művészi mint azt ő csinálta volna, de mi azért a lányokkal büszkék vagyunk a munkánkra.

Etetői hangulatjelentés VI.

Bár a délelőtti órákban szórványos madársereg látogatott csak az etetőkre, délutánra a helyzetkép megváltozott és nagyobb széncinege csapatok érkeztek Egy-két kedves pillanatot sikerült is megörökíteni.

Apa új etetője !

Megirigyelve Bálint munkáját, nekiláttam újabb etető készítésének, melyet néhány hete egy külföldi blogon fedeztem fel és megfogadtam, hogy a következő hasonló lesz. Mivel reggel a madármegfigyelésről a résztvevők hiányában sajnálatos módon le kellett mondani, nekiláttam az etető elkészítésének. Hosszú regényt nincs szándékomban írni, inkább képekkel illusztrálnám az elkészítés folyamatát. Zsófi és Szonja lányom hathatós közreműködésével el is készült az alkotás! ...és ha párom díszítő festései is rákerülnek, szerintem a kertünk egyik igazi dísze lesz.

Kertünk egyik állandó kedvence!

Ez csak egy veréb! ...vagy mégsem?! Egy régebbi írásomban már beszámoltam a kertünk környékén élő házi veréb csapat egyik kedves tagjáról. Igazi színfoltja a fel-feltűnő veréb seregnek. Egy színben jelentősen eltérő egyed ő,  világosbarna tollruhája mely a hasi részen szinte fehér, sárgás csőre és lábai teszik ily feltünővé.Első pillantásra mint egy havasi veréb lenne, persze ha lenne ilyen. A kis albínó a természet egy picinyke csodája, melyet nap mint nap megcsodálhatunk.Tollazatának jellegét nézve ő egy tojó és figyelvén a csapatot, különlegessége nem befolyásolja a csoporton belüli szerepét. 

Így lesz egy házi verébből a kert egyik kedvence!

Mammka madárkái!!

Egyik legkedvesebb olvasómnál, Mammkánál a madárszeretet és a kitartás meghozta a népes vendégsereget a kihelyezett etetőkre. Nagyon változatos madársereg kereste fől az ilyenkor oly fontos ás életmentő csemegéző helyet. Az írást és a további képeket a következő blogon tekinthetitek meg.

http://mammka.blogspot.com/

Etetői hangulatjelentés V.

Harc az élelemért!

Sokszor kell megküzdeni, akár méretesebb vetélytársakkal!!