Cél a madárbartát munkahely!!

Történet az új etetőről..

Több bejegyzésben szerepelt már a hétköznapjaim színteréül szolgáló munkahelyem kertje és annak madárvilága. Az elmúlt évek célravezető munkájával és a kert növényeink fejlődésével, egyre több madár talált itt élőhelyet, mások pedig meg-megpihenve keresik élelmüket. A téli etetést az elmúlt években nem sok siker kísérte, bár az elmúlt télen néhány széncinege meglátogatott minket. Nem úgy az elmúlt 3 napban. A Zsófi lányommal készített etető szerdai kihelyezése után nem kellett sokáig várni az éhes szájakra. Péntek délutánra pedig állandó csapatok tömték bendőjüket a kihelyezett magokkal. Tegnap délután a rend kedvéért zöld küllő barátunk is meglátogatott minket egy kis hangyászással egybekötött tollászkodásra.

Az első mozgalmas hétvége az etetőkön

 Bár még csak 2 feltöltött etetőt és egy új, a lányokkal együtt készített csemegekosarat helyeztem ki, a hétvégén számos széncinege keresett élelmet nálunk, miközben a helyi érdekeltségű verebek egyre több fortélyt lesnek el a cinegéktől. Ma délután sikerült némi szabadidőre szert tennem és így ismét tudtam néhány új etetőt készíteni. Ha a lányok elkészültek a kipingálásukkal, egy bejegyzésben bemutatom őket, illetve a Zsófi-Szonja párossal készített csemegéről is szót ejtek.

 Cinege a gyümölcskosáron

Ja és a friss vizet se felejtsük el!!

Lovak, madarak, őzek, no meg a Zagyva!

A hétvégén ismét lovagolni vittem a lányokat Boldogra, a Zagyva partjára. Most is, mint általában, a természet és legfőképp a madárvilág megfigyelésével töltöttem e kellemes perceket. Nem volt több, mint bő egy óra a várakozás, de annál mozgalmasabb. Szinte alig tettem néhány lépést, máris számos madár csapat vett körül. A villanyvezetéken hatalmas seregély csapat üldögélt, a közeli kifutón pacsirták falatoztak. Alig értem ki a farm szélére, amikor a nádas felől mozgásra lettem figyelmes és hatalmas meglepetésemre egy egész őz csapat rohant a biztonságosnak vélt sűrű növényzet felé. Az egyik gazdasági épület tetején pedig egy kedves rozsdafarkú folytatta reggeli tollászkodását. Ahogy a nádas felé közeledtem, egy gyönyörűséges Nagy kócsagra lettem figyelmes, amint a Lovasfarm felé közeledik és a lovaktól néhány méterre a mező szélén landol. Óvatosan közelebb lopóztam és sikerült néhány elfogadható képet készíteni a nap egyik nem várt meglepetéséről. A mező felett köröző egerészölyv már csak hab volt a tortán. 

...És a távolból egy fa tetejéről egy gébics figyelte mit is csinál a kezében azzal az izével az a kétlábú.

Zöld küllő

Mozgalmas, szellemileg kissé viseltes keddi munkanap végeztével, az ablak melletti fogason pihenő zakómat kívántam a kezem ügyébe keríteni, amikor is az irodától nem több, mint 4 méterre megpillantottam a nap vendégét, a környék zöld küllő madarát. Mára elmondhatjuk, hogy szórványos vendége cégünk kertjének, bár én magam ezidáig csak 4x láttam, akkor is inkább déltájban hangyászott nálunk. .. és a fényképezőgép hol is lehet máshol, mint a zakóm alatt, a fogason. Készítettem is jó néhány sorozatot a piros fejtetős kedvencről.  Kollégáim körében a zöld küllő, mint szállóige terjed. Jó érzés, hogy a madarakat kevésbé kedvelő kollégáim fantáziáját is meg tudom mozgatni.

Nyári gyurgyalag emlékképek!

 A nyári fiókák bemutatásakor Ők lettek volna a pont az I-n, de sajnos a napok gyorsabban szálltak, mint gondoltam volna. Addig tartogattam az élményemet, amíg október közepéig nem szökkent az idő. Na de sebaj lehet, hogy most miután már útra keltek, még izgalmasabb nézegetni a képeket. A fészeknek használt löszfalba vájt üreget elhagyván néhány hétig nem láttam őket és amikor újra megpillantottam őket barátom kertjében, szinte azonnal szemet szúrt a farkuk rövidsége, ami  fiatalságukra utalt.Egyik szülő a távolból tartotta szemmel a kis falánk, de már vadászatból jelesre vizsgázó utódokat.

 Azért a szülők a közelben figyeltek.

Ha lovasfarm akkor Búbos pacsirta

Zsófi lányom és Panna barátnője hétvégi lovaglással jutalmazzák a hétköznapok kemény munkáját(tanulását). Amíg ők a lovastréningen ügetnek, addig én a boldogi lovasfarm és környékének madárvilágát szoktam meglesni. A környék lápos-erdős vidékekkel tarkított puszta világa számos madárfajnak ad otthont. Gyurgyalagok, ölyvek, sólymok, gólyák és még oldalakon keresztül sorolhatnám a fellelhető madarak nevét. Tegnap az istálló környékén szép számban táplálékot kereső búbos pacsirtákat vettem górcső alá. A verebeknél testesebb kis búbos kedvencek szorgos munkával kutattak a kavicsok között, majd a kifutó gyepén. Ilyen népes számban és közelségben még sosem sikerült megfigyelnem a lovasfarm kedvenc kis madarát.

Merre is keresgéljek?

...ki ez a sok ismeretlen? Kicsit ijedős vagyok!

Na végre találtam valamit!

Innen a kövek tetejéről jobban belátom a környéket.

...várj meg kislány, mondom a..






Gyere nézzük meg a lovasokat!

Íme a boldog lovas!

Vonulás elött

Házi rozsdafarkú

Bár nálunk már jó néhány napja nem hallani az oly ismert és népszerű strófáit, az elmúlt hétvégén egy kedves barátom kertjében újra figyelmes lettem az összetéveszthetetlen dallamára. Figyeltem ahogy tetőről tetőre szállnak és meg-meg állnak egy kis nóta erejéig. Sikerült is néhány képpel gazdagítani rozsdafarkú gyűjteményemet.

Pillantás jobbra....



...majd balra....

a háztetőn nézelődve....

...majd énekelve.

Délutáni meglepetés!

1/2-6 lehetett amikor kissé fáradtan, kissé éhesen hazaérkeztem. A lányok nagy vidámság közepette fogadtak. A nagy örömük a meglepetésük mögött rejlett. A nap folyamán, gondos munkával felújítotték és megcsinosították, a már 5 év telét magán viselő nagy madáretetőt. Fakéreggel, mohával és némi kis pingálással tették vonzóbbá az etetőt a kis kedvenceknek. Íme az eredmény:

Etetői szokások II. rész Széncinege

Széncinege (Parus major)

Nem kellett sokáig töprengnem, kivel is kezdjem az etetői szösszeneteket, a széncinege biztosra vehetően etetőink első látogatója.  Szinte nincs ember, aki ne ismerné e kedves cinegét. Messziről felismerhető énekét már az óvodában is dúdoltuk , bár télen más strófát hallat. Sárga tollazata és fekete fejtetője összetéveszthetetlené teszi kis kedvencünket.

Nem válogatós, szinte minden puha magvat szívesen fogyaszt a napraforgótól a dióig. Az etetőkben sem válogatós, mivel hihetetlen ügyességével a legtöbb etetőn ügyesen mozog. A megszerzett táplálékot a pintyektől eltérően, nem az etetőn fogyasztja el.

Ezt szeretik:

Dióbél
Napraforgó
Tökmag
Szalonna
Magunk készítette faggyúgolyó

Etetői szokások I. rész.

Néhány röpke hét és beköszönt a madárbarátok egyik legkedvesebb foglalatosságának a téli madáretetés ideje, mely talán a  legszélesebb körben elterjedt foglalatossága a természetbarátoknak.Én úgy tartom, a kora őszi kósza oda-oda tévedő cinegék, pintyek és más madarak, csak a szokásos felderítésüket végzik, felkeresvén az elmúlt télen megismert és kedves élelemszerzési helyeiket, biztosítván magukat a zord napokra.  Néhány szösszenetben szeretném bemutatni a leggyakoribb etetői vendégeinket és szokásaikat. Mit fogyasztanak, milyen etetőkből, mily módon csalogathatjuk még inkább kertünkbe, ablakunk elé kedvenceinket.