2010. május 8., szombat

A kis kócos és az anyuka kedvence

Nagy örömömre egyre több kertben fedezek fel fészkeket, sok kert igazi madárparadicsom, még ha némelyik tulajdonos nem is tud róla.  Néhány napja egyik kedves ismerősünk kertjében leltem 1-1 házi rozsdafarkú és tengelic fészekre. Szerintem a képek mindent elárulnak. A tengelic fióka még csak nemrég kelt ki a tojásból és vakon várja szülei által hozott finomságokat, míg a rozsdafarkú fiókák már komoly növekedésnek indultak. A kócos rozsdafarkú fiókák a lányok kedvencei lettek. A kis képeken az etetésben résztvevő hímek.

Érdemes a tengelic fészket jobban szemügyre venni, hogy milyen fantasztikus művészi munkát végzett, a szövés nagymestere. Érdekesség még a fészek fonásához használt némely anyag, melyet nem tudnék meghatározni és az a tény, hogy a tengelic általában a 4-5 méteres magasságot választja fészkelésül. Ezt a fészket pedig úgy nem egészen 2 métereres magasságban találtam.

6 megjegyzés:

  1. valóban nyitott szemmel jársz.:) Az idén már én is jobban észreveszem őket.:)
    Megyek,meg is nézem Rigóékat,meg a tujákat,hátha találok bennük valakiket.:)

    VálaszTörlés
  2. Szia Mammka!
    Sikeres felfedezést! Várjuk a jelentést!:)
    Péter

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Nemrég fedeztem fel a blogod, nagyon tetszik! Szuperek a képek!
    Én tavaly tettem ki egy odút, télen megtalálták a széncinkék, kb. 2 hete figyeltünk fel a csipogásra (nehézkes felnyitni az odú tetejét, aztán egyszer csak rászántam magam, 9 fiókánk van, ha jól számoltam), ma már olyan hangosak, hogy csak na, de nem merem felnyitni az odút még egyszer, mert félek, hogy megriadnak a szülők és nem jönnek vissza...
    További jó blogolást, beteszlek a feedreaderbe. =)

    Üdv, j.

    VálaszTörlés
  4. Szia Kiddy!
    Remélem az odún kívül is szerencséd lesz látni a kis cinegéket. Csodálatos a természet és alig veszünk észre belőle...? Szerintem mindenki irigylésre méltó aki ilyen közel tudja magát a természethez.
    Péter

    VálaszTörlés
  5. Nálunk sajna csak verebek fészkelnek, de azok dögivel. Még a fecskefészkekben is ők laknak. Már amiket épen hagytak, mert néhányat sikeresen tönkre vágtak.
    Reggelenként pedig behúzott nyakkal megyek a fürdőszobába, mert a gázkazán kéményén beesnek, és utána ott kötnek ki. Röpködnek össze-vissza, majd' leviszik a fejemet, míg kinyitom a fürdőszoba ablakát, hogy kirepülhessenek. Szinte hallom, ahogy kiabálják egymásnak, hogy: "Menjünk a vidámparkba, és az elvarázsolt kastélyba!!" , és zsupsz le a kéményen, végig a sötét csövön, kicsit ugra-bugra a kazánban, aztán röpködés a négy fal között, neki a tükörnek, ablaknak, egy-két tusfürdőt, szivacsot, ezt-azt a polcról leverve, az ijedtségtől egy-egy potty a kádba vagy a mosdóba, aztán csirimpolva vagy éppen csendben várni, hogy a gyanútlan kétlábú óriás csipásan, álmosan beszédüljön a fürdőszobába; újra csirimpolás, repkedés, amitől az óriás szeméből rögtön kipattan a csipa... Szóval amikor repülni tanulnak verebeink és kezdik felfedezni a világot, így indulnak napjaink.

    VálaszTörlés
  6. Szia Wyrusch!
    Ezek a verebek úgy látszik vicces figurák. Ezt nálunk is mindig előadják. Múltkor sajnos az egész lakást végig járták és szarták!:).. a párom legnagyobb örömére.
    Pétre

    VálaszTörlés

Gyurgyalag pár

Gyurgyalag pár

Én mint madárbarát...