Ahogy a tél keményít és az eleség is egyre kevesebb, úgy gyarapszik az etető látogatóinak száma is. A madaraknak ilyenkor (kemény mínuszokban) sokkal több táplálékra van szükségük, tehát többször és tovább vannak az etetőn. Ilyenkor csapatostul jön az én egyik kedvenc madaram, a TENGELIC. Ritka a magányos tengelic, nem ritka nálunk a 25-30 egyedből álló csapat sem. Szeretik a nyitott, illetve függő etetőket. Akár fél órán át is lakmároznak (ha meg nem zavarják őket) az etetőn. Megfigyeltem, hogy ameddig a csapat lakmározik, mindig van egy őrszem féle, aki vigyázza a lakomát, majd cserélnek. Az ember úgy érzi, egész nap eltudná nézni ezeket a csodálatos madarakat, de ekkor valami... és felröppennek, mintha ott sem lettek volna (csak a megdézsmált madáretető árulkodik), úgy eltűnnek.
2009. január 3., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése