2011. október 31., hétfő

A hétvége további vendégei

 A hétvége hűvös éjszakéi után további éhes madarak jöttek az etetőkre, hogy megküzdjenek a helyi házi verebekkel a kihelyezett eleségen. Hihetetlen, hogy a verebek is mennyire alkalmazkodó képesek és hogy eltanulják a cinkéktől az élelem megszerzésének fortélyait.





A hétvége hűvös éjszakéi után további éhes madarak jöttek az etetőkre, hogy megküzdjenek a helyi házi verebekkel a kihelyezett eleségen. Hihetetlen, hogy a verebek is mennyire alkalmazkodó képesek és hogy eltanulják a cinkéktől az élelem megszerzésének fortélyait.

2011. október 30., vasárnap

Hajnali pillanatképek.

Csodás napfényes reggelre ébredtünk és alig hogy kinyitottam álmos szemeimet egy tollászkodó rozsdafarkút pillantottam meg a kisszoba ablakából a hajnali szembe fény még érdekesebbé tette a képet. A terasz előtti etetőkön pedig a fagyos éjszaka után lakmározó kedvencekben gyönyörködhettem. Kis idővel a kis kedvenc "kékcinege" is megérkezett. A kergetőző mezei verebek is szint vittek a napsütötte reggel etetőre.




2011. október 27., csütörtök

Diótörő

Diótörés szarka módra.

Mint már több bejegyzésben szót ejtettünk a munkahelyem környékén élő, fészkelő szarkákról. A nap szinte minden pillanatában látni egy-egy párt amint a kert valamely szegletében keresgélnek ehető falatok után. Nagyon csodálom őket, hogy mindig fellelnek valamit valamelyik bokorban. Ma az egyik szarkánk harkály módjára nézelődött egy fa törzsén, bár a farkát nem használta támaszkodásra. E madarunk néhány másodperc fürkészés után egy jókora dióval a csőrében került elő az egyik kis cserje alól. Percekig kalapálta csőrével, kemény zsákmányát, de mivel nem boldogult, csőrébe kapta és tova repült. Gondolom számos módszer lehet még a tarsolyában a kemény páncél feltörésére.



2011. október 23., vasárnap

Kiskert-Nagykert

Kiskert-Nagykert

Szombat reggel csak néhány széncinege és a helybéli verebek eszegettek az etetőkön, de azért nekik is örültem.

Egy gyors reggeli után a család úgy döntött elmegyünk a közeli tóalmási kastély kertbe. A kastély kertje egy csodás arborétum, madaraknak, mókusoknak és természetesen nekünk is.

Cinegék, fakuszuk, fakopáncsok és sok sok társuk keresgélt élelmet a bokrok és fák sűrűjében, de a borús időjárás miatt sajnos sok jó képet nem sikerült készítenem, de egy tengelic csapatot egy több száz éves juharfa tetején sikerült megörökítenem. Lehettek úgy 20-25-en és vagy negyed órán keresztül hol békésen, hol küzdelmesen eszegették a juharlevelű platán termését.





Ez is jól tükrözi a madarak étkezési szokásai. Bár számos helyen találnának a kiskertek etetőiben táplálékot, azért a természetben fellelhető helyek elsődleges célnak számítanak.

2011. október 15., szombat

Éjszakai mínuszok

Éjszakai mínuszok

Bár még csak október közepén járunk és néhány napja még a nyári melegnek örvendhettünk, az elmúlt éjszaka beköszöntött az első fagy. Meg is jelentek az első éhes kis cinkék a kihelyezett dió csábító illatára. Számos hivatalos formula és írás foglakozik az etetés fontosságáról és természetesen idejéről. Az elmúlt években számos barátom, ismerősöm és olvasó kérdezett ezekről. Mikor etessünk? Igen! A fagyok beköszönőtétöl! Ma fagyott, holnap fagy és a jövőhéten. A madár szerintem akkor jön, ha éhes, ha a természetes közegében már nem talál elég eleséget. Ilyen fagyos napon sokkal több kalóriára van szüksége, mint máskor. Ma hideg van, így jöttek, de holnapután, bár a falatok rájuk várnak és melegebb lesz, valószínüleg nem nyüzsögnek majd az etetőn.


Ja és reggel nem mesze az erkély ablaktól a csavartfűzünk egy alacsonyabb ágán egy gerlepár éjszakázott felborzolt tollakkal, majd egy jót tollászkodtak a napsugarak megjelentével.

2011. október 6., csütörtök

Denevérek a szadai naplementében

Denevérek a szadai naplementében és persze sok-sok pacsirta és barázdabillegető.

Habár nem madár de mégis csodásan szeli a levegőt, egy emlős aki az ember ősi vágyát a repülést sajátította el.
 
A hétvégén egy Szada melletti tanyán élveztük gyermekeimmel az állatvilág közelségét. Lovak, szürke marhák, juhok, kecskék és még sokan mások éldegéltek e tanyán. A gyerekek élvezték minden percét a lovaglástól a farámászásig. Úgy fél 6 lehetett amikor 8-10 gyorsan repkedő madárra lettem figyelmes a távolból mint a fecskék szántották az eget. De ahogy közelebb értek nagy meglepetésemre csodálatos kis denevérek falták a levegő rovarjait. Sikerült is lencsevégre kapnom egyet bár elég messzi szárnyalt és szélsebes mozdulatok közepette kellett lekapnom.






A tanya számos pacsirta és barázdabillegető otthonául is szolgált, hogy is lehetne meg egy lófarm búbos pacsirták nélkül.

2011. szeptember 21., szerda

Ildi és a tengelicek

  Ki gondolná így szeptember derekán, hogy tengelic madárkáink legfiatalabb tagjai még csak néhány napja hagyhatták el otthonukként szolgáló fészküket. Ildi igazán szerencsésnek mondhatta magát amikor megpillantotta a kukoricás szélén meredező napraforgót dézsmáló tengeliceket. Nagy örömömre mi is részese lehetünk néhány fotó erejéig a fióka és gondos apukája idilljének.

Ja és a képek is csodálatosan sikerültek!





2011. szeptember 13., kedd

Ősz?!

  Szerencsénkre még számos nyári hangulatú napot kapunk itt ősz elején, bár a költöző madarak másr számos hely útnak indultak.

  A molnárfecskék nálunk is jó ideje nagy családba verődve készülnek az Afrika felé vezető hosszú útra.


2011. augusztus 22., hétfő

Villa Fiore fiókái

Villa Fiore fiókái

 Barázdabillegető (Motacilla alba)

Régi malom "csodálatosan felújítva",  patak, kis tó, fák, bokrok, szó mi szó minden adott egy arra tévedő barázdabillegetőnek a párválasztásra és fészkelésre. A malom számos jó rejtekhelyet nyújt egy kis fészeknek a patak a tó és a mező igazi éléskamra egy magafajta madárnak.

..és ezt nem csak én gondoltam így. Az elbeszélések alapján minden évben állandó vendégei e kedves madarak a malomnak.
finom falatok a nap minden percére

Többszörösen is szerencsésnek mondhatom magamat, mivel e csodálatos helyen tölthettem néhány felejthetetlen napot párom és három lányom társaságában, de a billegetők is még színesebbé tették az ott töltött napokat. Megérkezésünkkor a fészekalja a szárnypróbálgatás időszakában sikerült megfigyelnünk. Az első nap még csak lapítottak a fészekben a harmadik nap már az egyik bátor fiókát a fészektől úgy 5 méterre sikerült lencsevégre kapnom. A következő napokban a testvérek is egyre bátrabbá váltak és repültek egyre-egyre messzebb a biztonságot jelentő fészekaktól. Estére mind a három fióka vissza-vissza tért kicsinyke otthonukba.
fióka bájos

fióka mérges
JA!! és a Villa Fiore!!! ...Csodálatos!!
Felirat hozzáadása

és fióka óvatos


szinte már repül

a kis kócos

a fogócska kezdete

és fogócska közben

Gyurgyalag pár

Gyurgyalag pár

Én mint madárbarát...